Demokratikus innovációk és a magyar pártok

Demokratikus innovációk és a magyar pártok

A kutatócsoport célja, a kutatás háttere

A demokratikus politikai rendszerekben a képviseleti demokrácia fő aktorai a pártok vezető tisztségviselői valamint a megválasztott országgyűlési képviselők és a kormánytagok. De nem kizárólag a képviseleti demokrácia szereplői azok, akik egy demokratikus politikai rendszerben befolyással bírnak a politikai döntéshozatalra. A részvételi valamint a deliberatív demokrácia főként azokra állampolgárok és civilszervezetek által kezdeményezett döntéshozatali mechanizmusokra, eljárásokra fókuszál, amelyek a képviseleti demokrácia intézményeit kiegészítve, az állampolgárok bevonása révén kívánják javítani a politikai döntések társadalmi elfogadottságát és hatékonyságát. A képviseleti demokrácia válságára adott adott válaszként világszerte számos részvételi program és tanácskozási (deliberatív) fórum jött létre Brazíliától, a híres Porto Alegre-i részvételi költségvetési programtól kezdve az amerikai kontinensen, Indián át, Európa számos országán keresztül egészen Dél-Afrikáig. A demokratikus reformkísérletek vizsgálata mára nemzetközi politikatudományi kutatások tárgya lett.

A demokratikus innovációk kutatása olyan sikeresen megvalósított gyakorlatokra, módszerekre fókuszál, amelynek célja a demokratikus kormányzat és a politika struktúráinak, folyamatainak megváltoztatása azok javítása érdekében. A kutatás célja, hogy a választók és képviselők közötti kapcsolatot új alapokra helyező demokratikus innovációk ismertségét és elfogadottságát felmérje Országgyűlési képviselettel rendelkező pártok választott vezetői, valamint parlamenti képviselői körében.

Magyarországon a képviseleti demokrácia intézményeit kiegészíteni igyekvő demokratikus innovációk terjedése korlátozott, illetve meghonosodott gyakorlatokat (pl. országos és helyi népszavazás) az állampolgári kezdeményezések helyett a pártpolitika szereplői uralják. Az országos és helyi szintű kormányzást nem hatja át a társadalommal való együttműködés szándéka, és jellemzően az állampolgári közösségek is korlátozott igényekkel lépnek fel a döntéshozatalba való bekapcsolódást illetően. Ebből adódóan Magyarország azon esetek közé tartozik, ahol a demokratikus innovációk terjedése kevéssé sikeres. Ugyanakkor számos olyan gyakorlat jött létre pártokon belül (online döntéshozatali fórumok), a jelölt-kiválasztás terén (előválasztás), valamint a választópolgárokkal kialakított országos (nemzeti konzultáció) és helyi szintű (Kispest önkormányzata által létrehozott közösségi költségvetési program) konzultáció terén, amelyek tudományos vizsgálatára egy-egy esettanulmányon túl, szisztematikus, nemzetközi összevetésre alkalmas kutatási szempontrendszer mentén nem került még sor. A kutatás egy nemzetközi projekt részeként a magyar pártok választott képviselői körében kívánja vizsgálni a témakört.

Országgyűlési képviselőkkel készült korábbi adatbázisokból ismerjük az országgyűlési illetve települési önkormányzati képviselők demokráciáról alkotott nézeteit. Szinte semmit nem tudunk azonban a pártokon belül létrejövő új, a választókkal való kapcsolattartást fejlesztő, innovatív kezdeményezések iránti nyitottságukról illetve a párton belüli döntéshozatali mechanizmusok demokratikusságának megítéléséréről. Nincs adat arról, hogy a pártok választott tisztségviselői és országgyűlési képviselői mit gondolnak ezen intézmények szerepéről, mennyire ítélik azokat hasznosnak pártjuk működése illetve saját tevékenységük szempontjából.

A kutatócsoport az alábbi kérdésekre keresi a választ:

A kutatás fő kérdése annak vizsgálata, hogy magyar pártokon belül a 2000 óta eltelt időszakban milyen demokratikus innovációk születtek, illetve a pártokon belüli demokrácia új eszközei milyen új intézmények létrejöttéhez vezettek a választókkal való kapcsolattartást illetően országos és helyi szinten?

A kutatás vizsgálja továbbá azt, hogy országgyűlési képviselettel rendelkező pártok parlamenti képviselői mit gondolnak a különböző hazai demokratikus innovációkról, illetve milyennek ítélik a választók politikai képességeit, alkalmasságát a demokratikus innovációkba való bekapcsolódásra?

A kutatás hipotézise, hogy azon pártokban, ahol párton belül illetve a választókkal kialakított kapcsolat terén megvalósult demokratikus innováció, a képviselők pozitívabban nyilatkoznak azok választókkal való kapcsolattartásban betöltött szerepéről illetve az állampolgárok kompetenciáiról, mint azon pártok képviselői, akik nem találkoztak korábban demokratikus innovációkkal.

A kutatás nemzetközi kutatási eredmények tükrében azt feltételezi továbbá, hogy baloldali pártok képviselői nyitottabbak a demokratikus innovációk iránt, mint a jobboldali képviselők. A kutatás feltételezi továbbá, hogy a magyar pártpolitika polarizáltsága okán a kormány/ellenzék törésvonal a demokratikus innovációk megítélésére is kihat.

Részt vevő kutatók:

Oross Dániel, PhD - Kutatásvezető

Támogatók:

A kutatás az NKFIH „OTKA” posztdoktori kiválósági program (PD_19) finanszírozásában történik a TK PTI-ben.