Szerző: Sebők Miklós

Kiadó: MTA TK PTI – Új Mandátum 

A közbeszédben gyakran hallani olyan véleményeket, melyek szerint a magyar Országgyűlés hivatásos pecsétnyomóvá silányul a kormány mellett. Általánosságban ugyanakkor ez nem igaz – gyakran még az érintett minisztériumi apparátusok is utólag értesültek egy–egy jogszabálytervezetről. A jogalkotás tartalmát az esetek nagy részében a kormánypárti frakciókon belüli lobbik, nemzetközi egyezmények és országon belüli érdekcsoportok is erőteljesen befolyásolják. Valóban vannak ugyanakkor olyan időszakok, amikor a képviselők teljesen szabad felhatalmazást adnak a kormánynak, jelentős válságok és katasztrófák idején. 

E kiindulópontból a kötet elsődleges célja az, hogy a fejlett országok politikájára alkalmazza az intézményi és közpolitikai változás egy lehetséges megközelítését, a válság táplálta delegálás elméletét. E szerint az olyan fontos politikai intézmények, mint a törvények és bürokratikus szervezetek változása – bizonyos feltételek fennállása esetén – elsődlegesen a politikai rendszeren kívülről érkező sokkokra vezethető vissza. Ezek az exogén hatások egy sajátos pályára terelik az intézményfejlődést: egyrészt általánosságban növelik az állam társadalmi-gazdasági súlyát más szereplőkhöz képest, másrészt az általános trenden belül növelik a nem választott tisztségviselők (a technokraták) hatalmát, ill. ezt megerősítő hatásként az alájuk rendelt bürokrácia kapacitását.

A kötetben először bemutatjuk a kutatás kérdéseit, illetve a kérdések megválaszolását szolgáló elméleti keretet és módszertani eszközöket. A harmadik fejezetben részletesen is feltárjuk a válság táplálta delegálás elméleti forrásait és következményeit, ide értve az elméleti keretből levezethető és társadalomtudományi eszközökkel vizsgálható hipotéziseket is. A negyedik fejezet az elméleti hipotézisek és az empirikus kutatás közötti távolságot tölti ki a teoretikus megfontolások operacionalizálásával. Az ötödik fejezet egy az EU egyes országaira vonatkozó alapkutatás, és ennek lehetséges kiterjesztései kapcsán vizsgálja a válság táplálta delegálás elméletének empirikus érvényesülését. A hatodik fejezet összegzi e kötet eredményeit, és értékeli ezek egyes közpolitikai illetve normatív következményeit.

Tartalomjegyzék

Előszó – A politika két módja

1. Bevezetés

2. A kutatás alapvonalai

2.1. Az elméleti probléma és a verbális modell

2.2. A kutatási kérdés

2.3. Az empirikus kutatás

3. Elméleti alapok: Válság és delegálás

3.1. Áttekintés

3.2. A függő változó forrásai

3.3. A magyarázó változó forrásai

3.4. Az oksági modell

3.5. Hipotézisek

3.6. Elméleti következmények

4. Módszertani kérdések: A delegálás fogalmától a törvényhozás gyakorlatáig 

4.1. Áttekintés

4.2. Függő változók

4.3. Magyarázó változók

5. Válság táplálta delegálás a gyakorlatban Magyarországtól Japánig

5.1. Áttekintés

5.2. Az alapkutatás: Bankmentő-csomagok az EU-ban

5.3. Kiterjesztés: Pénzügyi jogalkotás Magyarországon

5.4. Kiterjesztés: Intézményfejlődés az USA-ban és Japánban

6. Eredmények: Intézményi változás összehasonlító szemléletben

6.1. Áttekintés

6.2. Elméleti eredmények

6.3. Módszertani eredmények

6.4. Empirikus eredmények

7. Epilógus

7.1. Hivatásos pecsétnyomók – félállásban

7.2. Elméleti eredmények

7.3. Módszertani eredmények

Függelék

Jegyzetek

A könyv letölthető: [PDF]