Az ellenzék már régóta várja a messiást, aki hosszú távon képes változásokat és megoldásokat eszközölni. Az egyik legnagyobb belpolitikai esemény, a 2022-es választások előtt állva mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon az egyszemélyes vezetés lesz-e a megoldás, mivel Orbán Viktort csak egy Orbán Viktor képes legyőzni? Erős vezetőt vagy inkább egy kompetens vezetőt kellene-e megválasztanunk? Egyáltalán, miért van szükségünk egy kizárólagos vezetőre? Fontosabb-e az a kérdés, hogy milyen az ember, aki vezet, mint az, ahogyan vezet? 

 

Meggyőzési és manupulációs folyamatok hatnak a vezetőről alkotott elképzeléseink során. Tapasztalatok és elképzelések sokasága teremti meg a vágyott “prototípus vezető” sémáját. Lehetséges a kormányzás úgy, hogy valójában nincsen vezetés, ezért nehéz megmondani a rossz és jó vezetőről alkotott képzeteink alapján azt, hogy valójában ki az “ördögi” vagy “angyali” politikai vezető. E két végletben való hit megteremti a “rossz” vagy éppen “jó” politikai szereplőt, aki karizmájával kiemelkedő és potenciális vezető jelöltté válik. A modern demokrácia hozadéka az a dinamika, amely alapján megválasztjuk azokat, akik a végső döntést meghozzák. “Noha azt gondoljuk, hogy maga a vezető és a vezetés valahogy ellentmond a demokráciának, ott van az a kapocs vezetők és követők között, amely önkéntességen alapul.” 

 

Metz Rudolf vezetéskutató, politológus-közgazdász, a Corvinus Egyetem adjunktusa volt a Klubrádió: Bonyolult dolgok című szeptember 16-i adásának vendége. 

 

A teljes adás meghallgatható az alábbi linkre kattintva.