"Mik a sikeres tiltakozás feltételei, mit tanulhatunk a nemzetközi és hazai példákból?

– tette fel a kérdést Mikecz Dániel politológus, mozgalomkutató a szerda esti rendezvény első előadásán. A tiltakozásoknak sajátos karakterisztikája van idehaza, ami azt jelenti, hogy a nagy tüntetési hullámok egy körülbelül öthetes felfelé ívelő szakasz után törvényszerűen csendesedni kezdenek, majd elhalnak. A társadalomban főként a sajtó generálja a nagy elvárásokat, ám az már 2010 óta többször bebizonyosodott, hogy a kormány kifárasztó taktikája előbb-utóbb eredményesnek bizonyul.

Valami változás azonban van a rendőrség hozzáállásában az utóbbi időszakban, ugyanis míg korábban hagyták, hogy hidakat, tereket foglaljanak a tüntetők, addig most nem várják meg, míg elfáradnak, egyesével igazoltatják, majd elviszik őket. A könnygáz bevetése sem hiányzott már a rendvédelmi erők arzenáljából, mégsem mondhatjuk, hogy az erőszak jellemezné a hazai politikai megmozdulásokat. Ennek vannak történelmi hagyományai hazánkban, ugyanakkor az Orbán-kormány is ügyel arra, hogy ne jelenjenek meg a sajtóban a hatalmi erőszakot demonstráló fotók, televíziós tudósítások.

Amíg sokszor úgy érzik a tiltakozások résztvevői és szimpatizánsai, hogy akcióik, demonstrációik nem értek el eredményeket, addig a kutatók felhívják a figyelmet a sikerekre is. Mikecz Dániel több példát is említett arra, amikor ugyan nem volt olyan átütő siker, mint amilyet például a Momentum tudott felmutatni a Nolimpia kampányával, de a tanárok, a diákok és az egészségügyi dolgozók tiltakozásai is hoztak kézzel fogható eredményeket. Nem lehet minden alkalommal elvárni, hogy a kormány azonnal vonjon vissza olyan intézkedéseket, mint például a netadó, de például a döntéshozók kisebb engedményeket tehetnek. A legáttételesebb eredmény az, amikor legközelebb jobban meggondolják, ha a jövőben hasonló döntésre készülnek, mennyire tegyék próbára a polgárok béketűrését." (szeged.hu)
Teljes cikket ITT elérheti!