Április 4-én a Társadalomtudományi Kutatóközpontban került megrendezésre a Körösényi András előtt tisztelgő ünnepi konferencia, amelyen az ünnepelt tanítványai, barátai és kollégái tartottak előadásokat. Körösényi nem csak az egyik legtöbbet hivatkozott magyar politikatudós, de három évtizedes munkássága olyan szerteágazó kutatási területeket érint, mint a magyar politika, a demokrácia- és a politikaelmélet, a politikai elitek kutatása, a politikai vezetés, vagy éppen a választók viselkedése. A konferencia megkísérelt minél tágabban meríteni ebből a színes kínálatból.

Az első panelben Tóth Csaba beszélt az elmúlt tíz évben leegyszerűsödő politológus-szerepekről, a politikához közeli és a politikától távoli politikatudósok kettéválásáról. Szabó Andrea azt a kérdés tette fel, igaz-e a mai magyar fiatalokra Körösényi 25 évvel ezelőtti megállapítása, amely szerint a baloldaliság és jobboldaliság orientálja a szavazókat a politikában. Patkós Veronika pedig azt tárgyalta, mennyiben is vannak önálló preferenciái a választóknak, és milyen mértékben manipulálhatók ezek a preferenciák mások által.

A politikaelméleti panelben változatos kérdések merültek fel, például, hogy mennyiben használható a konzervativizmus és a liberalizmus terminus a tudományos megismerésben (Schlett István), vagy éppen, hogy kötelessége-e elindulnia a választáson egy ellenzéki pártnak, ha alapvetően nem ért egyet egy politikai rendszer működésével (Szűcs Zoltán Gábor). De téma volt, hogy mi a pontos szerepe a népnek egy népszavazásos demokráciában (Gyulai Attila), illetve, hogy mit profitálhat a kortárs angolszász politikaelmélet Weber felforgató, karizmatikus vezetőről adott leírásából, amellyel Körösényi András ismertette meg a magyar politikaelméletet (Illés Gábor).

Az ebédszünet után a politikai vezetésé és a politikai eliteké volt a főszerep: Boda Zsolt a vezetők közpolitika-alkotásban gyakorolt szerepéről beszélt, Metz Rudolf a vezetők és követőik viszonyáról. Kristóf Luca a magyar kulturális elit megosztottságáról mutatott be empirikus eredményeket, Sebők Miklós pedig azt boncolgatta, lehet-e helye egy szakértői kormánynak egy képviseleti demokráciában.

A záró szekcióban ismét a politikaelmélet került előtérbe, Balázs Zoltán klasszikus irodalmi példák segítségével beszélt a politikai halál fogalmáról. Hörcher Ferenc azt tárgyalta, milyen szerepet játszanak a kommunizmushoz való eltérő viszonyulások az Európai Unió mai válságában. Molnár Attila Károly a konzervativizmus jelentéséről beszélt, Mándi Tibor pedig egy, az ünnepelttel folytatott régi vitáját elevenítette fel: a chicagói polgármester-választás apropóján arról értekezett, lehetséges-e pártok nélküli demokrácia.

Az előadások elhangzása után a résztvevők az ünnepelt egészségére koccintottak.