Metz Rudolf (Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet) az MTA által alapított Akadémiai Ifjúsági Díjban részesült 2020. januárjában, A politikai vezetés három arca. A politikai vezetés értelmezési lehetőségei és gyakorlatai a demokráciában című pályamunkájáért.

A kutatás 2013 óta a TK Politikatudományi Intézetében működő Politikai vezetés kutatócsoport keretében folyik. A szakmai műhely vizsgálta már a vezetést a válságok, a politikai berendezkedések és az intézmények (pl. pártok) szemszögéből. Ezen kutatások egyik metszéspontja a demokratikus vezetésben rejlő ellentmondás.

A demokrácia és a vezetés két olyan divatos kifejezés, amelyet a politikatudományi szakzsargonból kölcsönözve előszeretettel használ a köznyelv és a közbeszéd az események értelmezésekor. Egyfajta viszonyítási pontokként kerülnek előtérbe, melyek segíthetnek eligazodni egyes ügyek megítélése és értékelése során. Sok esetben viszont a demokráciáról és a vezetésről alkotott elképzeléseink ellentétesek. Az ellentmondás leegyszerűsítve abban rejlik, hogy az ideális demokrácia elképzelése nem tűri meg a vezetés gyakorlatát. Pontosabban: amíg a demokrácia fogalma egybeforrt az önkormányzás, a népszuverenitás és az egyenlőség ethoszával, addig a vezetés gyakorta úgy jelenik meg, mint a hatalom, a hierarchia, a manipuláció, és így az egyenlőtlenség eszköze. Ily módon ez az „erős” vezetés csak gyengítheti a demokráciát.

A kutatás arra az előfeltevésre épült, hogy ez az ellentmondás csupán látszólagos, hiszen elméleti szinten könnyen találhatunk kapcsolatot a több száz vezetés és demokrácia definíció között. Sőt, a két fogalom nem csak kibékíthető egymással, de szorosan függenek is egymástól. Azaz: nincs demokrácia „helyesen felfogott” vezetés nélkül s fordítva. Hiszen ha a demokrácia tág értelemben olyan rendszer, amely a kormányzók és kormányzottak kapcsolatát egyedi módon szervezi meg, és ha a vezetés egy olyan befolyásolási kapcsolat a vezetők és követők között, amely meghatározott célok eléréséért jött létre, akkor a vezetés a demokrácia gyakorlataként képes igazolni és tartalommal megtölteni a demokratikus politika folyamatát. Mindez természetesen korántsem elméleti probléma, hiszen napjainkban központi szerepet betöltő politikusok (például Theresa May és Donald Trump) nem egyszerűen kívánatos politikai döntéseket és programokat ígérnek, hanem „jó vezetést”, bármit is jelentsen az az adott helyen és időben. A demokratikus vezetés tehát egy olyan „bálványfogalom”, fikció (tudományos szóhasználattal: társadalmi konstrukció), amelynek tartalmáért értelmezési verseny folyik a politikai szereplők között, hiszen állandóan igazolniuk kell döntéseiket a követőik felé.

A kutatás ennek megfelelően arra a kérdésre keresi a választ, hogy miképpen gondolkodhatunk az ideális vezetésről demokratikus keretek között. Mivel a vezetésről alkotott képünk erősen függ attól, hogy a demokrácia mely ideáját kívánjuk nyíltan vagy burkoltan védeni és érvényesíteni, a kutatás a vezetés problémáját három különböző demokráciaelméleti hagyományban értelmezi, és meghatározza a demokratikus vezetés három lehetséges típusát a különböző – sok esetben versenyző – demokratikus elvek mentén. A kialakított vezetés-tipológia segít minket eligazodni aktuális esetek megértésében, ahogy a kutatás feltárja azt, hogy Angela Merkel, Orbán Viktor, Theresa May és Jeremy Corbyn milyen elképzeléseket közvetítettek a demokratikus vezetésről.

A szerző számos tanulmányban összegezi eredményeit, de az idén megjelenő kötete további adalékot nyújt a probléma megértéséhez.

Fontosabb publikációk:

Illés Gábor, Körösényi András és Metz Rudolf (2017) Orbán Viktor mint rekonstruktív vezető. In: Boda Zsolt és Szabó Andrea (szerk.) Trendek a Magyar Politikában – 2 A Fidesz És a Többiek: Pártok, Mozgalmak, Politikák. Budapest: Napvilág Kiadó, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézete.

Illés Gábor, Körösényi András és Metz Rudolf (2018) Broadening the limits of reconstructive leadership: Constructivist elements of Viktor Orbán’s regime-building politics. The British Journal of Politics and International Relations 20(4): 790–808. DOI: 10.1177/1369148118775043.

Körösényi András, Illés Gábor és Metz Rudolf (2016) Contingency and Political Action: The Role of Leadership in Endogenously Created Crises. Politics and Governance 4(2): 91–103. DOI: 10.17645/pag.v4i2.530.

Körösényi András, Illés Gábor és Metz Rudolf (2017) A politikai vezetők szerepe válsághelyzetekben: fogalmi-elméleti keret és kutatási kérdések. In: Körösényi András (szerk.) Viharban Kormányozni: Politikai Vezetők Válsághelyzetekben. Budapest: MTA TK PTI, pp. 9–48.

Metz Rudolf (2017) A politikai vezetés három arca: A vezetés értelmezési lehetőségei a demokráciában. Századvég 85(3): 69-90.

Metz Rudolf (2020) A demokratikus vezetés mint bálványfogalom. Politikatudományi Szemle (megjelenés alatt).

Metz Rudolf (2020) A politikai vezetés három arca. A vezetés értelmezési lehetőségei és gyakorlatai a demokráciában. Gondolat (megjelenés alatt)

Metz Rudolf and Oross Dániel (2020) Strong Personalities’ Impact on Hungarian Party Politics: Viktor Orbán and Gábor Vona. In: Gherghina Sergiu (ed.) Party Leaders in Eastern Europe: Personality, Behavior and Consequences. Palgrave Studies in Political Psychology. Cham: Springer International Publishing, pp. 145–170. DOI: 10.1007/978-3-030-32025-6_7.