A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Molnár Tamás Kutatóintézete és Politika- és Államelméleti Kutatóintézete, valamint az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Politikatudományi Intézete immár harmadik éves közös konferenciája a biopolitika és a kivételes állapot kérdéseit járja körül eszmetörténeti és politikaelméleti szempontból.
A 2020-ban kibontakozó vírushelyzet új megvilágításba helyezte a társadalomról és a politikáról való gondolkodást. Elsősorban nem új teóriák megjelenése jellemzi ezt az időszakot, hanem korábbi normatív fogalmaink átgondolása és kritikai szótárunk élesítése. A koronavírus kapcsán Magyarországon és a világ többi országában is a politikai hatalom intézményes működése, szabályai, normái és technikái kerültek reflektorfénybe. A hatékony és hozzáértést mutató kormányzás, az időben és megfelelő ritmusban bevezetett intézkedések korábbi tapasztalat híján folyamatos viták tárgyát képezték a legtöbb országban. Ahogy az is, hogy a korábbi jogi és kulturális normarendszerek mennyiben maradtak érvényesek a vészhelyzet ideje alatt, mit értünk átmeneti állapoton és szükséges, lehetséges-e visszatérni a korábbi szabályokhoz. Ugyanakkor nem csak a politikai hatalom intézkedései, hanem a társadalmi cselekvés mozgatói és szabályai is radikális változáson mentek keresztül. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpontjának Molnár Tamás Kutatóintézete és Politika- és Államelméleti Kutatóintézete, valamint az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Politikatudományi Intézete immár harmadik éves közös konferenciája az említett kérdéseket és problémákat járja körül eszmetörténeti és politikaelméleti szempontból. Az idei konferencia két hívószava a biopolitika és a kivételes állapot. A foucault-i értelemben vett biopolitika, amely az emberi élet racionális értékelését, mérését és hierarchizálását helyezi előtérbe, jól használható a koronavírus kapcsán megjelenő társadalmi és politikai jelenségek leírásának modelljeként. A koronavírus korában az emberi életekről való gondoskodás, a nép biológiai élete feletti felügyelet gyakorlati jelentősége a helyzet értelmezésében elkerülhetetlenné vált. Hasonlóképpen kerültek előtérbe azok a történeti tapasztalatok, amelyek a megelőző korok hatalmi technikáit fedik fel korábbi vészhelyezetekben és normálállapotokban. A kivételes állapot és a politikai döntés eszmetörténeti és politikaelméleti megközelítései közelebb vihetnek minket annak felismeréséhez, hogy ilyen helyzetekben hogyan viselkedtek és viselkednek a döntéshozók, milyen alapvető dilemmákkal kell a hatalomnak és a társadalomnak szembenéznie.
Michel Foucault A szexualitás történetében a következőket írja: „Az ember, évezredeken át, megmaradt annak, ami Arisztotelésznek is volt: olyan élőlénynek, amely alkalmas rá, hogy politikai életet éljen; a modern ember viszont olyan élőlény, akinek politikájában tulajdon élete a fő kérdés.” A kivételes állapot során nem csak a politikai közösség, hanem az egyén léte forog kockán. A kivételes állapot kérdései tehát nem pusztán a politikai vagy közösségi lét alapjait, hanem az emberi élet kereteit érintik.
Az emberi életre vonatkozó kérdések felvetésével konferenciánk tág keretek között kívánja kezelni a biopolitika és a kivételes állapot problémáit, legyen szó elméleti vagy történeti nézőpontról.
A konferencia időpontja 2020. december 3-4. Jelentkezni rövid, legfeljebb 300 szavas összefoglaló elküldésével lehet. Az absztraktokat a név és affiliáció feltüntetésével a szervezők következő email-címre várják: polelm.konferencia2020@gmail.com
Az absztraktok leadásának határideje: 2020. október 16.