A Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézete idén is sikeresen szerepelt a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) OTKA pályázatain. Ezúttal két, a fiatal kutatói kiválósági programra benyújtott pályázatot találtak támogatásra érdemesnek. A november 4-i rendezvény keretében a nyertes projektek vezetői, Patkós Veronika és Gyulai Attila mutatták be kutatásaikat.

Patkós Veronika kutatásának témája a polarizáció szerepe a nemkívánt társadalmi kimenetelek létrejöttében, amely során azt vizsgálja, hogy milyen hatásai vannak a politikai megosztottságnak az egyes európai országok politikai és gazdasági működésének eredményességére. A megosztottságról vagy polarizációról szóló kutatásokban régóta ismertek az annak káros hatásairól szóló feltételezések, mint például gazdasági visszaesés, magas költségvetési hiány, alacsony színvonalú közszolgáltatások, növekvő korrupció, a demokratikus működés zavarai, erőszakos politikai cselekmények, szélsőséges esetben zavargások vagy akár polgárháború kialakulása.

Mindezek fényében meglepő, hogy ezidáig igen kevés olyan munka született, ami a kérdést az európai demokráciák szélesebb körére vonatkozóan, számszerűsített módon vizsgálta volna. Ezen túlmenően, bár számos erre vonatkozó feltételezést ismerünk, különösen hiányoznak az olyan munkák, amik arra keresnek választ, hogy az erős megosztottság miért, milyen módon járulhat hozzá a gyengébb demokratikus és gyengébb gazdasági eredményekhez.

Ezen hiány pótlására, kutatásunkban arra vállalkozunk, hogy olyan egyéni szintű és rendszerszintű okok működését vizsgáljuk, amelyek a polarizált rendszerekben feltehetően nemkívánatos gazdasági és politikai eredmények kialakulását segítik elő. Az ilyen kutatások létrejöttét a polarizáció nehéz mérhetősége is hátráltatja, viszont ezt a problémát kutatásunk egy innovatív mérési módszerrel hidalja át. A kutatás eredményei hozzájárulnak a politikai megosztottság működésének és a káros hatások mögötti mozgatóerők jobb megértéséhez. Így a kutatás segítséget nyújthat abban, hogy ezeket a káros hatásokat elkerüljük.

Gyulai Attila a politikai normativitást hivatott megvizsgálni. Mindennapi elvárásunk a politikával szemben, hogy feleljen meg bizonyos mércéknek és legyenek eszközeink arra, hogy megítéljük a politikai cselekedetek és intézmények helyénvalóságát. Ezeknek a mércéknek az eredetével és tartalmával foglalkozik a politikaelmélet amikor a politika számára releváns értékeket és normákat keresi. Miközben aligha vitatott, hogy a politikának ne kellene többnek lennie a hatékony nyers uralomnál, az elmúlt évtizedben újra heves vita bontakozott ki arról, hogy milyen normákat is kellene érvényesnek tekintenünk a politikában.

Több elmélet és szerző, köztük azok, akiket realistáknak nevezhetünk állítja, hogy a politika nem ítélhető meg a morál absztrakt és univerzalisztikus elvei és követelményei felől, mert az nem más, mint a politika valóságának félreértése. Számos politikai folyamat és jelenség alátámasztani látszik a moralitásból levezetett elvek működőképtelenségét. A példák a migrációtól, a klímaváltozáson, az egymásba érő válságokon át jónéhány demokrácia lényegi megváltozásáig terjednek.

A kutatás a politikai normativitás fogalmának, tartalmának és lehetséges alkalmazhatóságának kidolgozására vállalkozik. Azokat a normákat és elveket keressük, amelyek alkalmasak a politika megítélésére, de amelyek egyúttal elfogadják a politika sajátos logikáját és azt, hogy a politika nélkülözhetetlen és önmagában is értékkel rendelkezik. A kutatás három szempontból járul hozzá a kortárs politikaelméleti vitákhoz. Először is, kidolgozza a politikai normativitás realista koncepcióját. Másodszor, olyan felfogás kialakítására törekszik, amely nem csak a realista keretben elfogadható. Végül harmadszor, „teszteljük” is a fogalmi eszköztárat, mai politikai problémák vizsgálatára alkalmazzuk, közben amellett érvelve, hogy a politikai cselekvést nem lehet prepolitikai erkölcsi elvek szerint megítélni.