"A politikai képviselet nem más, mint a nép hangjának meghallása – tartja a közkeletű vélekedés, amely sok demokrácia- és képviseletelméletnek szolgál (hallgatólagos) alapjául. Azonban felvethető: bizonyos kontextusokban realisztikusabb lenne, ha a vezetők tapintásának metaforájából kiindulva ragadnánk meg a képviseleti folyamatot, amelyben a képviselők igyekeznek nedves agyag módjára alakítani a képviseltek preferenciáit és identitását. Ám nincs korlátlan alkotói szabadságuk: az empirikus kutatások alapján léteznek például olyan "kristályosult" attitűdök, amelyeket nehéz formálni. A képviselet tehát nemcsak formatív tevékenység, hanem az említett attitűdök lenyomata is, amelyet a  képviselők cselekvésén hagynak.

Illés Gábor és Körösényi András frissen megjelent tanulmánya a fenti gondolatból kiindulva kíséreli meg újragondolni a politikai képviselet jelentését a vezérdemokrácia perszonalizált környezetében, ahol a nép csak ritkán hallatja hangját, nem adva egyértelmű utasításokat képviselőinek. A tanulmány bemutatja, hogyan világítja meg a tapintás-metafora a preferenciaformálási folyamaton túl a képviselők digitális médiahasználatának egyes jellegzetességeit, illetve Richard Kearney nyomán körvonalazza a képviselői "tapintatot" mint olyan erényt, amely segíthet különbséget tennünk a vezérdemokrácia demokratikus és tekintélyelvű variánsai között."

A cikk elérhető a következő linken: https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/1600910X.2023.2220086?scroll=top&needAccess=true&role=tab&aria-labelledby=full-article