Demokratikus berendezkedésű országokban nem ritkaság, hogy egyes képviselők a pártjuk által meghatározott irányhoz nem mindig lojálisak. Mivel ez széles körben megfigyelhető jelenség nemzeti pártok esetében, így arra is számíthatnánk, hogy az Európai Parlamentben az elhajlás még sokkal gyakoribb – hiszen ebben az esetben transznacionális pártokról van szó. Egy transznacionális párt esetében a kohéziót potenciálisan alááshatja az, hogy nemcsak ideológiai, szellemi irányzatok alkotják, hanem egyben saját jogukon létező, eredményeket elérő és egymástól függetlenül működő nemzeti pártok is. Elméletileg szintén a pártcsoportokon belüli kohézió ellen hathatna az Európai Parlament szerepének erősödése. Az Európai Parlament megnövekedett döntéshozatalbeli jelentősége miatt immáron a nemzeti kormányoknak és a küldő pártoknak is érdekesebb, fontosabb lehet befolyásolni az EP-képviselőket. Ezért akár arra is lehetne számítani, hogy a nemzeti pártok nagyobb kontrollra törekednek, és ez a képviselők szavazói magatartásában is meglátszik: ha az otthoni érdek úgy kívánja, akár a pártcsoport ellen is szavazhatnak.
.png)
A szavazási statisztikák évtizedes sorai azonban bizonyítják, hogy az Európai Parlament működése alapvetően pártos. Az európai pártcsoportok erejének háttere az, hogy az Európai Parlamentben ideológiai és nem nemzeti alapon szerveződnek a pártok. Emellett az érdekérvényesítési logika sem támogatja azt, hogy a nemzeti pártok kötött mandátummal bocsátsák útra képviselőiket az uniós intézménybe. A kötött mandátum ugyanis nem érne semmit. Egyetlen nemzet sem képvisel olyan súlyt az Európai Parlamentben, amellyel önmagában érdemi eredményt tudnának elérni. Az európai parlamenti pártcsoportok kohéziója már a 2004-2009 közötti időszakban is kiemelkedően erős volt, ez a folyamat azonban a 2009-2014-es ciklusban tovább folytatódott. 2009 és 2014 között a hét EP-frakció közül három 0.90 feletti kohéziós index-szel (ez a pártfegyelem mérésére használt mutató) rendelkezett az öt év egészében (a 0-tól 1-ig tartó skálán az 1 jelenti a teljes egységet), ami még a megelőző ciklusnál is gyakoribb együttszavazást jelentett. 2009-2014 között szinte minden kérdésben egységesen szavazott a Zöldek csoportja (0.95), de nem sokkal kevésbé volt összetartó az Európai Néppárt (0.94) és a Szocialisták és Demokraták (0.94) képviselőcsoportja sem. A Liberálisok (0.88) és az euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (0.87) szintén viszonylag összetartóan voksoltak.
A közép-európai tagállamok belépése és képviselőik megjelenése az EP-ben nem csökkentette az uniós pártcsoportok kohézióját. A közép-európai tagállamokból delegált politikusok kifejezetten hűségesek uniós pártjaikhoz: a csatlakozás utáni első ciklusban 93, 2009-2014 között 92%-ban szavaztak együtt velük (1. táblázat). A közép-európai képviselők nemhogy több nacionalizmust nem hoztak az Európai Parlamentbe, de még tovább erősítették az EP pártos jellegét.
1. táblázat. Lojalitás az EP-képviselőcsoportokhoz, közép-európai országok szerinti bontásban, 2009-2014
|
|
Cseh-ország |
Magyar-ország |
Lengyel-ország |
Szlovákia |
Szlovénia |
Összes közép-európai képviselő |
|
Lojalitás az európai képviselő-csoporthoz (nemzeti átlag) |
91,99% |
95,38% |
91,02% |
93,91% |
96,99% |
92,68% |
Forrás: A szerző számításai a www.votewatch.eu adatai alapján (az egyéni adatok alapján számolt országonkénti átlagok)
Megjegyzés: Az egyetlen képviselőcsoporthoz sem tartozó, független képviselők (3 fő) nem szerepelnek a számításokban.
Fontos kiemelni, hogy a legnagyobb frakciókkal bíró csoportokban (Európai Néppárt - EPP, Szocialisták és Demokraták - S&D) a legerősebb a közép-európai képviselők összetartása. Az EPP és az S&D hivatalos álláspontjaihoz való lojalitás 95-96% volt 2009-2014-ben, ami azt jelenti, hogy nagyon különböző nemzeti pártokból érkező közép-európai EP-képviselők követték ugyanazt az irányt, csaknem minden alkalommal (2. táblázat). Nem véletlenül: ők azok, akiknek összefogással, koalícióépítéssel valós közpolitikai eredményekre van esélyük. A tiszta „lázadó”-esetek, amikor az egy nemzeti párthoz tartozók egységesen szembemennek európai képviselőcsoportjukkal, csak ritkán fordulnak elő, nem haladják meg az összes szavazás 2-3%-át.
|
|
EPP |
S&D |
ECR |
EFD |
GUE/NGL |
ALDE |
Összes közép-európai képviselő |
|
A képviselőcsoport átlaga |
95,06% |
95,79% |
89,30% |
73,18% |
81,37% |
95,8% |
92,68% |
Forrás: A szerző számításai a www.votewatch.eu adatai alapján (az egyéni adatok alapján számolt képviselőcsoportonkénti átlagok)
Az Európai Parlamenten belüli pártkohéziós folyamat felerősödésének magyarázata elsősorban abban keresendő, hogy az elmúlt évtizedekben az intézmény jogalkotó szerepe folyamatosan erősödött, így nemcsak a nemzeti kormányoknak, de az EP-ben működő pártfrakciók számára is nagyobb tétje van annak, hogy milyen döntések születnek Brüsszelben és Strasbourgban. A pártfegyelem olyan erős lett a legbefolyásosabb európai képviselőcsoportokban, hogy a szavazói magatartásban gyakorlatilag nem tükröződhetnek különböző szerepfelfogások. A pártfrakcióhoz tartozás olyan nagy mértékben határozza meg a szavazás irányát, hogy az EP-n belüli és kívüli aktivitás más formáinak vizsgálatára van szükség ahhoz, hogy a politikusok viselkedési stratégiái, szerepfelfogásai beazonosíthatóvá váljanak. Ebből következően a különböző képviseleti megközelítésekhez közelebb juthatunk, ha a szavazások helyett azokat a további tevékenységeket vizsgáljuk, amelyekre a képviselők sok időt és energiát fordítanak. Ilyenek a plenáris beszédek, jelentés írása, módosító indítványok kidolgozása, kapcsolatépítés más uniós intézményekkel vagy a kapcsolattartás a nemzeti párttal és médiával.
Az Európai Parlament politikai viszonyainak érdekessége a sok kérdésben tapasztalható „nagykoalíció”, vagyis a legnagyobb frakcióval rendelkező pártcsoportok együttszavazása. Emögött az áll, hogy az EP-nek az EU más intézményeivel szemben kell tudnia érvényesíteni érdekeit. Az erősebb pártkohézió, sőt, a parlamenti többséget alkotni képes képviselőcsoportok összefogása, a befolyásos frakciók viszonylag egységes fellépése az EP-ben a Bizottsággal és a Tanáccsal szemben is politikai tőkévé változtatható. Az egységes szavazói blokkok felépítése ezért már jóval több, mint egy lelkiismereti okokból történő ügy mögötti felsorakozás. A pártfegyelem egyben az európai politika egyik hatalmi eszközévé is vált – és ebbe a hatalmi rendszerbe lojálisan simulnak bele a mi régiónk európai színtéren tevékenykedő politikusai is.
További szempontok és részletek a közép-európai képviselők beilleszkedéséről az európai politikába az „Integráció Európába. Közép-európai képviselők az Európai Parlamentben” c. könyvben olvashatók (Gondolat Kiadó – MTA TK PTI, 2018).