PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

A karizmatikus vezető bűvkörében: Miért idealizálunk (és utasítunk el) politikai vezetőket?

2025. március 27. 10:41

A mai politika egyre inkább személyes ügynek tűnik. A vezetők nem csupán döntéshozók, hanem identitásunk szimbólumai is: híveik rajonganak értük, ellenfeleik viszont elutasítják őket. De miért alakul ki egyes politikai szereplők körül szinte vallásos elköteleződés, míg másokat a választók teljesen elutasítanak? Milyen szerepet játszik a karizma ebben a folyamatban?

Legújabb tanulmányunk, amely a Politics and Governance folyóiratban jelent meg, ezt a jelenséget vizsgálja. A populista attitűdök, a társadalmi identitás és a politikai polarizáció összefüggéseit elemezve arra kerestük a választ, hogy milyen tényezők határozzák meg, mely politikai vezetőket tekintjük karizmatikusnak. Kutatásunk egy nagyszabású magyarországi felmérésen alapul, amely egy mélyen megosztott politikai környezetben tárja fel a karizmatikus vezetés dinamikáját.

Miért vágyunk erős vezetőkre?

A tanulmány egyik legizgalmasabb megállapítása, hogy az erős vezető iránti igény rendkívül elterjedt a magyar társadalomban. A felmérés szerint a magyarok 80%-a populista attitűdökkel rendelkezik, vagyis a politikát alapvetően „a nép” és „a korrupt elit” harcaként értelmezi. Az ilyen világnézettel rendelkező emberek idealizálják a vezetőket, úgy gondolják, hogy a politikai és társadalmi változásokat elsősorban a határozott, erős vezetők hozzák el, nem pedig az intézmények vagy strukturális tényezők.

Ez a „vezetői romantika” megmagyarázza, miért vonzódnak sokan olyan politikusokhoz, akik magabiztos, határozott fellépésükkel és a status quo megkérdőjelezésével tűnnek ki. Kutatásunk megerősíti, hogy a magyar választók – legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek – a politikai sikereket és kudarcokat elsősorban a vezetők személyes képességeinek tulajdonítják, nem pedig tágabb rendszerszintű tényezőknek.

Ugyanakkor a populista attitűdök önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy valaki egy adott vezetőt karizmatikusnak lásson. A tanulmány szerint ebben a pártos identitásnak van döntő szerepe: saját politikai vezetőnket inspirálónak és kivételesnek látjuk, míg az ellenoldal vezetőjét unalmasnak vagy akár veszélyesnek tartjuk.

Hogyan mérhető a karizma?

A kutatás egyik leginnovatívabb eredménye egy háromszintű modell, amely a karizma észlelését három fő komponensre bontja:

  1. Vezetői idealizáció – Mennyire hiszünk abban, hogy az erős vezetők meghatározó szerepet játszanak a társadalmi és politikai változásokban?

  2. Karizmatikus viselkedés felismerése – Mennyire látjuk egy politikai szereplőben azokat a vonásokat, amelyeket általában karizmatikusnak tartunk?

  3. Érzelmi kötődés – Mennyire intenzíven kötődünk egy vezetőhöz, legyen szó csodálatról vagy elutasításról?

Ez az új mérési eszköz segít elkülöníteni az általános vezetői igényt az egyes politikusok konkrét megítélésétől. Kutatásunk azt mutatja, hogy míg a populista attitűdök növelik az erős vezetők iránti vágyat, a konkrét vezetők iránti rajongást vagy elutasítást valójában a politikai identitásunk határozza meg, tovább erősítve a politikai megosztottságot.

Mit tanulhatunk mindebből?

  • A politikusok számára: A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a karizma nem csupán a vezető teljesítményéről szól, hanem arról, hogyan értelmezik ezt a követői. Azok a vezetők, akik sikeresen építik és erősítik közösségük identitását, mélyebb érzelmi kötődést alakítanak ki támogatóikkal. Ez magyarázza, hogy a politikai mozgalmak miért összpontosítanak kevésbé a szakpolitikai részletekre, és miért építenek inkább érzelmi hatású történetekre, szimbolikus gesztusokra és retorikai eszközökre.

  • A választók számára: A kutatás emlékeztet arra, hogy politikai vezetőkről alkotott véleményünket erőteljesen befolyásolják saját előítéleteink és csoportidentitásunk. Ha felismerjük ezeket a pszichológiai mechanizmusokat, kritikusabban tudjuk kezelni a politikai üzeneteket, és kevésbé válunk érzelmi manipuláció áldozatává.

  • A demokráciára gyakorolt hatás: A tanulmány felveti a karizma-központú politika hosszú távú következményeit is. Ha a vezetés túlságosan személyessé válik, az alááshatja a demokratikus intézményeket és eltávolíthatja a hatalmat a képviseleti döntéshozataltól. A politikai polarizáció erősödésével pedig a viták egyre kevésbé az ötletekről és egyre inkább a lojalitásról és identitásról szólnak, ami megnehezíti a kompromisszumok és konszenzusok kialakítását.

A karizma nem csak a vezetőkről szól – rólunk is

A kutatásunk egyik legfontosabb üzenete, hogy a karizma nem csupán a politikai vezetők tulajdonsága, hanem a követők észlelésén és érzelmi szükségletein múlik. Amíg a választók bizonyosságra, érzelmi kapcsolatra és erős vezetésre vágynak, addig a karizmatikus figurák továbbra is felemelkednek, és a politikai megosztottság személyes szintű marad.

A karizma pszichológiai működésének megértése kulcsfontosságú a mai politikai környezet navigálásában. Miközben az erős vezetés inspiráló lehet, fontos tudatosítanunk, hogyan formálják saját előítéleteink és identitásunk a politikai észlelésünket – és hogy egy vezető sem állhat a demokratikus kontroll felett.

Szerzők: Metz Rudolf és Plesz Bendegúz

 


 

A blogbejegyzés az alábbi folyóiratcikk összefoglalója:

Metz, Rudolf & Plesz, Bendegúz (2025). 'The Irresistible Allure of Charismatic Leaders? Populism, Social Identity, and Polarisation', Politics and Governance, 13, 9017.

A teljes tanulmány itt olvasható (angol nyelven): LINK

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti napirend nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szakpolitika szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok szövegbányászat sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor