Legújabb tanulmányunk, amely a Politics and Governance folyóiratban jelent meg, ezt a jelenséget vizsgálja. A populista attitűdök, a társadalmi identitás és a politikai polarizáció összefüggéseit elemezve arra kerestük a választ, hogy milyen tényezők határozzák meg, mely politikai vezetőket tekintjük karizmatikusnak. Kutatásunk egy nagyszabású magyarországi felmérésen alapul, amely egy mélyen megosztott politikai környezetben tárja fel a karizmatikus vezetés dinamikáját.
Miért vágyunk erős vezetőkre?
A tanulmány egyik legizgalmasabb megállapítása, hogy az erős vezető iránti igény rendkívül elterjedt a magyar társadalomban. A felmérés szerint a magyarok 80%-a populista attitűdökkel rendelkezik, vagyis a politikát alapvetően „a nép” és „a korrupt elit” harcaként értelmezi. Az ilyen világnézettel rendelkező emberek idealizálják a vezetőket, úgy gondolják, hogy a politikai és társadalmi változásokat elsősorban a határozott, erős vezetők hozzák el, nem pedig az intézmények vagy strukturális tényezők.
Ez a „vezetői romantika” megmagyarázza, miért vonzódnak sokan olyan politikusokhoz, akik magabiztos, határozott fellépésükkel és a status quo megkérdőjelezésével tűnnek ki. Kutatásunk megerősíti, hogy a magyar választók – legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek – a politikai sikereket és kudarcokat elsősorban a vezetők személyes képességeinek tulajdonítják, nem pedig tágabb rendszerszintű tényezőknek.
Ugyanakkor a populista attitűdök önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy valaki egy adott vezetőt karizmatikusnak lásson. A tanulmány szerint ebben a pártos identitásnak van döntő szerepe: saját politikai vezetőnket inspirálónak és kivételesnek látjuk, míg az ellenoldal vezetőjét unalmasnak vagy akár veszélyesnek tartjuk.
Hogyan mérhető a karizma?
A kutatás egyik leginnovatívabb eredménye egy háromszintű modell, amely a karizma észlelését három fő komponensre bontja:
-
Vezetői idealizáció – Mennyire hiszünk abban, hogy az erős vezetők meghatározó szerepet játszanak a társadalmi és politikai változásokban?
-
Karizmatikus viselkedés felismerése – Mennyire látjuk egy politikai szereplőben azokat a vonásokat, amelyeket általában karizmatikusnak tartunk?
-
Érzelmi kötődés – Mennyire intenzíven kötődünk egy vezetőhöz, legyen szó csodálatról vagy elutasításról?
Ez az új mérési eszköz segít elkülöníteni az általános vezetői igényt az egyes politikusok konkrét megítélésétől. Kutatásunk azt mutatja, hogy míg a populista attitűdök növelik az erős vezetők iránti vágyat, a konkrét vezetők iránti rajongást vagy elutasítást valójában a politikai identitásunk határozza meg, tovább erősítve a politikai megosztottságot.
Mit tanulhatunk mindebből?
-
A politikusok számára: A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy a karizma nem csupán a vezető teljesítményéről szól, hanem arról, hogyan értelmezik ezt a követői. Azok a vezetők, akik sikeresen építik és erősítik közösségük identitását, mélyebb érzelmi kötődést alakítanak ki támogatóikkal. Ez magyarázza, hogy a politikai mozgalmak miért összpontosítanak kevésbé a szakpolitikai részletekre, és miért építenek inkább érzelmi hatású történetekre, szimbolikus gesztusokra és retorikai eszközökre.
-
A választók számára: A kutatás emlékeztet arra, hogy politikai vezetőkről alkotott véleményünket erőteljesen befolyásolják saját előítéleteink és csoportidentitásunk. Ha felismerjük ezeket a pszichológiai mechanizmusokat, kritikusabban tudjuk kezelni a politikai üzeneteket, és kevésbé válunk érzelmi manipuláció áldozatává.
-
A demokráciára gyakorolt hatás: A tanulmány felveti a karizma-központú politika hosszú távú következményeit is. Ha a vezetés túlságosan személyessé válik, az alááshatja a demokratikus intézményeket és eltávolíthatja a hatalmat a képviseleti döntéshozataltól. A politikai polarizáció erősödésével pedig a viták egyre kevésbé az ötletekről és egyre inkább a lojalitásról és identitásról szólnak, ami megnehezíti a kompromisszumok és konszenzusok kialakítását.
A karizma nem csak a vezetőkről szól – rólunk is
A kutatásunk egyik legfontosabb üzenete, hogy a karizma nem csupán a politikai vezetők tulajdonsága, hanem a követők észlelésén és érzelmi szükségletein múlik. Amíg a választók bizonyosságra, érzelmi kapcsolatra és erős vezetésre vágynak, addig a karizmatikus figurák továbbra is felemelkednek, és a politikai megosztottság személyes szintű marad.
A karizma pszichológiai működésének megértése kulcsfontosságú a mai politikai környezet navigálásában. Miközben az erős vezetés inspiráló lehet, fontos tudatosítanunk, hogyan formálják saját előítéleteink és identitásunk a politikai észlelésünket – és hogy egy vezető sem állhat a demokratikus kontroll felett.
Szerzők: Metz Rudolf és Plesz Bendegúz
A blogbejegyzés az alábbi folyóiratcikk összefoglalója:
Metz, Rudolf & Plesz, Bendegúz (2025). 'The Irresistible Allure of Charismatic Leaders? Populism, Social Identity, and Polarisation', Politics and Governance, 13, 9017.
A teljes tanulmány itt olvasható (angol nyelven): LINK