Előadása első részében Bergman bemutatta az „Erős vs. gyenge kormányok és a gazdasági reformok kihívása” címet viselő C3-adatbázist. Az adatbázis, melyet tizenkét éven át kézi kódolással állították össze, 13 nyugat-európai parlamentáris demokrácia kormánynyilatkozatait tartalmazza 1979 és 2017 között. Főként szociálpolitikai, munkaügyi, adózási és gazdaságszabályozási reformokat vonultat fel és ezáltal összehasonlíthatóvá teszi a konkrét szakpolitikai célkitűzések artikulációit a kormányok cikluskezdeti dokumentumaiban.
Bergman kutatása a kormánynyilatkozatokra fókuszál. A kormánynyilatkozatok olyan beszédeket takarnak, amelyeket legtöbb esetben a miniszterelnök mond el a parlament előtt a kormányztati ciklus kezdetén, ismertetve a kabinet tervezett szakpolitikai lépéseit. A választási programokkal vagy koalíciós megállapodásokkal szemben ezek a dokumentumok a kormánypártok konszenzusán alapulnak, nyilvánosak és valamennyi parlamentáris rendszerben fellelhetők. Emiatt a kormánynyilatkozatok értékes alapot nyújtanak összehasonlító politikatudományi elemzésekhez, hisz „költséges” és „hiteles” jelzései a kormányzati szándéknak.
A kutatás a következő kérdésre keresi a választ: miért vállalnak egyes kormányok több konkrét intézkedést kormánynyilatkozataikban, mint mások? Mivel a hagyományos elméleti megközelítések, mint például a koalíciós kompromisszum vagy a miniszteri autonómia elmélete nem tudnak kielégítő magyarázatot nyújtani a jelenségre, Bergman a szavzati alku (logrolling) fogalmát állította kutatása középpontjába. Eszerint az ideológiailag megosztott koalíciós partnerek jellemző vonása, hogy olyan szívességi alkukat kötnek, amelyek során politikai prioritásokat cserélgetnek különböző szakpolitikai területek között, ezzel növelve a reformintézkedések számát és sokféleségét. A szavazati alku mint stratégia különösen előnyös szűk időkeretek és komplex tárgyalási terek esetén.
Az eredmények megerősítették a szavazati alku-hipotézist: az ideológiai megosztottság növekedésével jelentősen nőtt a vállalt reformintézkedések száma és az érintett témák sokfélesége. Az ideológiailag leginkább megosztott kormányok akár kétszer annyi konkrét intézkedést vállaltak, mint az egységesebbek. Ezek az eredmények eltértek a Comparative Agendas Project (CAP) adatain alapuló korábbi kutatásoktól, amelyek inkább a témák említésének gyakoriságát vizsgálták és nem tudták megragadni az intézkedések mögött álló koalíciós alkuk rendszerét.
Összegzésként Bergman előadása rávilágított arra, hogy a koalíciós dinamikák és az ideológiai megosztottság hogyan formálják a kormányzati ciklusok elején tett szakpolitikai vállalásokat. A kormánynyilatkozatok ezáltal betekintést nyújtanak a kormányzati döntéshozatal egy kulcsfontosságú, de eddig kevésbé kutatott pillanatába. Jövőbeli kutatási irány lehet az elemzett szakpolitikai reformok kiterjesztése, illetve a miniszterelnöki befolyás behatóbb vizsgálata a kormánypártok deklaratív ambícióira nézve.
A pti memo keretében a HUN-REN TK Politikatudományi Intézet Speaker Series rendezvényeiről készítünk rövid blogbejegyzéseket, ezzel szélesítve a friss és társadalmilag hasznos politikatudomány-kutatások elérhetőségét. Az Intézet további rendezvényeiről itt tájékozódhat.
Blogbejegyzés szerzője: Rákos Dominik