Somer kutatásának célja (1) a demokratikus leépülés időszakában jelentkező ellenzéki dilemmák feltárása, (2) a török ellenzék tanulási folyamatának bemutatása, valamint (3) e tapasztalatok globális tanulságainak levonása. Az előadás továbbá az autokratizálódásról és demokratikus leépülésről szóló elméletek továbbfejlesztésére is felhívta a figyelmet.
A demokratikus erózió egy fokozatos, gyakran a törvényesség látszatát fenntartva kibontakozó folyamat. Felismerése és ellensúlyozása épp ezért komoly kihívást jelent az ellenzéki szereplők számára. Az előadás során a demokratikus leépülés három, gyakran átfedésben lévő pályáját tárgyaltuk: a törvényhozás bekebelezését (legislative capture), a plebiszciter hatalomátvételt (plebiscitary overrides), valamint a végrehajtó hatalom túlhatalmát (executive power grabs).
A demokratikus leépülés fogalmi meghatározását követően Somer áttért az autokratizálódással szembeni ellenzéki stratégiák ismertetésére. Ehhez első lépésként megkerülhetetlen a rezsimfenyegetés természetének alapos diagnosztizálása (például, hogy intézményi, strukturális vagy külső problémáról van-e szó). Ezt követően az ellenzéki szereplőknek ki kell választania a diagnózishoz legjobban illeszkedő antipolarizációs stratégiát. Ez jelenthet például aktív depolarizációt (társadalmi metszéspontok erősítése, "hidak ácsolása") vagy transzformatív repolarizációt (a politikai konfliktus új törésvonal mentén való rendezése).
Harmadik lépésként az ellenzéki stratégia kiválasztása következik, jelentsen az normál vagy rendkívüli, intézményi vagy intézményen kívüli módszereket (lásd az alábbi táblázatot). Végezetül a megfelelő keretezési stratégiák kiválasztása is alapvető fontosságú. Ezek válaszolják meg ugyanis azt a kérdést, hogy az ellenzéki projekt mit képvisel. Legyen szó a demokratikus normák helyreállításáról, a polgári szabadságjogok védelméről vagy az oligarchikus hatalommal szembeni fellépésről, a jól megválasztott keretezések segíthetnek a mozgósításban, a konkrét követelések megfogalmazásában, illetve a politikai lendület fenntartásában.
|
ELLENZÉKI STRATÉGIÁK – MÁTRIX |
Normál módszerek |
Rendkívüli módszerek |
|
Intézményi módszerek |
|
|
|
Intézményen kívüli módszerek |
|
|
|
A táblázat forrása: Murat Somer előadásának diasora. |
||
A török esetet alapul véve Somer bemutatta, hogy az ellenzéki szereplők az elmúlt húsz évben miként kísérleteztek a fentiekben sorra vett stratégiákkal. A 2000-es évek elejétől napjainkig a török ellenzéket a széttöredezettség és az együttműködés ciklusai jellemezték, mellyel párhuzamosan a rezsimfenyegetésről alkotott percepciók is folyamatosan változtak. A közelmúlt ellenzéki innovációi azonban figyelemre méltóak. A szereplőknek egyebek mellett sikerült egyesítenie a politikai pártokat az alulról szerveződő tiltakozási formákkal, előválasztásokat és aláírásgyűjtő kampányokat szerveznie a formális intézményeken kívüli legitimáció érdekében, valamint tudatosan becsatornáznia a fogyasztókat a küzdelembe célzott bojkottokon keresztül.
Mindezen felül az ellenzéki szereplők Törökországban tudatosan gyakorolták az ún. konstruktív polarizációt. Ennek eredményeként egyértelmű "mi" és "ők" kategóriákat alkottak anélkül, hogy démonizálták volna az ellenfelet. Így megőrizték széleskörű társadalmi vonzerejüket és képesek maradtak különböző társadalmi csoportokat egyesíteni. Ezek a stratégiák és tapasztalatok értékes tanulságokat kínálnak világszerte azon ellenzéki mozgalmak számára, amelyek nap mint nap szembesülnek a demokratikus intézmények leépülésével.
További információ elérhető Murat Somer honlapján (angol nyelven): LINK
A pti memo keretében a HUN-REN TK Politikatudományi Intézet Speaker Series rendezvényeiről készítünk rövid blogbejegyzéseket, ezzel szélesítve a friss és társadalmilag hasznos politikatudomány-kutatások elérhetőségét. Az Intézet további rendezvényeiről itt tájékozódhat.
Blogbejegyzés szerzője: Rákos Dominik