Az Aktív Fiatalok Magyarországon empirikus kutatássorozat 2011-ben vette kezdetét, és egészen 2015 tavaszáig – Magyarországon eddig egyedülálló módon – három kutatási hullámban követte a magyar nappali tagozatos hallgatói társadalom politikai gondolkodásmódjának és részvételi jellemzőinek változásait, kiegészítve társadalmi helyzetük (pl. jövőképük, külföldi munkavállalásra való igényük) vizsgálatával. Ugyanakkor az azóta eltelt időszak változásai, különösen a 2018-as országgyűlési választásokat követő események hatására ismét felvetődött egy újabb kutatási hullám szükségessége, mely lehetővé teszi az egyetemista és főiskolás fiatalok politikai viselkedésében bekövetkezett változások behatóbb megértését.
.jpg)
E negyedik hullám adatfelvételi időszaka 2019 februárjában zajlott, melynek során 800 magyarországi hallgató személyes, face-to-face megkérdezésére került sor országszerte. A terepmunkát az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar és Társadalomtudományi Kar, a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Kar, valamint a Debreceni Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem társadalomtudományi szakos hallgatói végezték, mely a kutatássorozat fontos módszertani újítását is jelenti: mivel ugyanis fiatal hallgatók kérdeznek más hallgatókat, a közvetlenség eredményeként a kérdőív-kérdésekre adott válaszok is sokszor őszintébbek, sőt helyenként szókimondóbbak. Az adatfelvétel a felsőoktatási intézmények fenntartója, felsőoktatáson belüli súlya, kari összetétele, illetve nemek és képzési szintek szerint reprezentatív kvóta minta segítségével történt, az interjúalanyok kiválasztásában pedig szigorított véletlen sétához hasonló utasítások orientálták a résztvevő hallgatókat.
Az idei kutatási hullám a korábbiakhoz képest néhány kérdés esetében újdonságot is hozott: a kérdőívben megjelent egyrészt egy politikai „rendszer-összehasonlító” kérdésblokk, másrészt bekerült az albérleti helyzet megítélésével kapcsolatos két kérdés, harmadrészt pedig két bevándorlással kapcsolatos kérdés is. Az összehasonlító kérdésblokk esetében a megkérdezett hallgatók a Kádár-korszakot, az 1990–2010 közötti időszakot, illetve a 2010 utáni korszakot hasonlíthatták össze több szempont alapján (gazdasági szempontok, politikai szabadságjogok érvényesülése, családok helyzete, fiatalok érvényesülése stb.), valamint összességében is. Az eredmények érdekessége, hogy egyértelműen mutatják: a nappali tagozatos hallgatók többsége – akiknek politikai szocializációja már jórészt a 2010 utáni időszakban zajlott – már nem igazán táplál nosztalgikus érzelmeket a Kádár-korszak iránt, ellentétben a felnőtt társadalom egy jelentős hányadával. E korszak ugyanakkor egyes gazdasági szempontok esetében (munkalehetőségek, lakáshoz jutás lehetősége, társadalom alján lévők helyzete) még mindig első helyen végzett a hallgatók körében is. A rendszerváltást követő két korszak viszont fej-fej mellett végzett mint összességében legjobbnak tartott időszak: 32-32 százalék választotta mindkettőt. Különbség az egyéb aspektusokat tekintve figyelhető meg: míg a 2010 utáni időszakot a hallgatói társadalom elsősorban a családok, valamint a fiatalok helyzete szempontjából látja a legideálisabbnak, a politikai szabadságjogok érvényesülése esetében a hallgatók nagy többséggel az 1990–2010 közötti időszakot jelölték első helyen. Megjegyzendő továbbá, hogy – főképp az összességében történő megítélés esetében – nagynak bizonyult a válaszmegtagadás aránya is.
Különös érdeklődést váltott ki az eredmények bemutatása során a hallgatók albérleti piaccal kapcsolatos véleménye, mely két kérdés formájában jelent meg a kérdőívben (a megfelelő albérlet megtalálása, valamint a költségek megfizetése nehézségének megítélése). A hallgatók többsége számára ugyanis komoly nehézséget jelent a megfelelő albérlet megtalálása, míg a bérleti díj kifizetését csak egy kisebb hányad tekintette kifejezetten problematikusnak. Ahogy azonban Szabó Andrea is hangsúlyozta, könnyen elképzelhető, hogy a hallgatók a „megfelelő albérlet” fogalmába a költségeket is beleértették, mely árnyalja az eredményeket.
A bevándorlás megítélésével szintén két új kérdés foglalkozott az idei kutatási hullámban: egy különálló kérdés (mely egy Medián által is alkalmazott kérdés átültetéseként jelent meg) és egy több más kérdést is tartalmazó blokkba „rejtett” kontrollkérdés. Az eredmények ugyanakkor következetesen alakultak mindkét kérdés esetében: a nappali tagozatos egyetemisták és főiskolások többsége a bevándorlást nem kívánja tovább szigorítani (49 százalék 36 százalék ellenében). Látható ugyanakkor, hogy e kérdés megítélése függ a pártpreferenciától – a Fidesz és a Jobbik szimpatizánsai ugyanis többségében egyértelműen szigorítás-pártiak.
A hallgatók társadalmi helyzetére vonatkozóan az egyik legfontosabb eredmény a magyar (felső)oktatási rendszer erős szelekciója, mely megerősíti a 2015-ös eredményeket: a nappali tagozatosok többsége középosztálybeli vagy magasabb státuszú családból származik. A szubjektív jövőkép is a korábbi eredményekre emlékeztet, és egyértelműen mutatja, hogy a nehezebb anyagi helyzetű hallgatók jövőképe nem mutat javulást, ugyanakkor összefügg a pártpreferenciával – a Fidesz-szavazó hallgatók jövőképe a legbiztosabb. Külföldi tanulmányokat 2015-höz képest idén két százalékponttal többen terveznek, a rövid távú külföldi munkavállalás a hallgatók 64 százalékának szerepel tervei között, míg hosszabb távon 47 százalék szeretne külföldön dolgozni. Tartós külföldi letelepedésben a hallgatók egyharmada gondolkodik.
A kutatás egyik legfontosabb eredménye a hallgatók pártpreferenciájában bekövetkezett változás. Az egyetemisták és főiskolások többsége (16 százalék) ugyanis a Momentum Mozgalomra voksolna egy most vasárnap tartott országgyűlési választáson, azonban ettől alig marad el a Fidesz támogatottságának szintje (15,5 százalék). A Jobbik, mely a korábbi kutatási hullámok tanúsága szerint a 2010-es évek első felében a legnépszerűbb párt volt a hallgatói társadalomban, 2019-ben a harmadik helyre esett vissza 14 százalékos támogatottságával. Negyedik helyen a korábban külön nem mért MKKP „végzett” a hallgatók körében 13 százalékkal, az LMP pedig 9 százalékos népszerűségével szintén visszaesett a vizsgált csoportban. A baloldali pártok (MSZP, DK) támogatottsága nagyjából állandónak tekinthető, külön-külön 5 százalék alatti.
Bár a politikai érdeklődés valamelyest emelkedett a 2015-ös szinthez képest, a politikai részvétel esetében a 2019-es kutatási hullám mind az offline, mind az online részvételi formák népszerűsége tekintetében csökkenést vagy stagnálást regisztrált. Kivételt az offline részvételt tekintve – valószínűsíthetően a 2018-as országgyűlési választások utóhatásaként – a kampányban szavazásra történő buzdítás, az online részvétel esetében pedig a közösségi oldalakon vagy blogokon politikai tartalmak lájkolása jelentette. Érdekesség, hogy mindkét esetben a Fidesz hallgatói szimpatizánsai bizonyultak a legkevésbé aktívnak.
Javulás mutatkozott ugyanakkor a demokrácia megítélése esetében. Jelenleg a demokráciát legideálisabb politikai berendezkedésnek tekintő hallgatók aránya 57 százalék, mely 10 százalékpontos növekedést jelent a korábbi eredményekhez képest. Növekedett ugyanakkor a diktatúrát bizonyos körülmények között elfogadók aránya is, pártpreferencia szempontjából pedig megfigyelhető, hogy jelentősen kisebb a demokrácia támogatottsága a két jobboldali párt szavazóinak körében.
A kutatás eredményei részletesebben olvashatóak a Szabó Andrea által szerkesztett Aktív Fiatalok 2019 gyorsjelentésben, mely a kutatócsoport honlapjáról letölthető: http://www.aktivfiatalok.hu/public/files/documents/magyar_egyetemistak_2019.pdf. A további az eredményeket feldolgozó tanulmánykötet várhatóan 2019 őszén jelenhet majd meg.
Papházi Viktor
Képek: Domaniczky Tivadar