PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

A kártékony polarizáció hatásai a demokráciára

2019. június 06. 18:03

Szántó András
Demokrácia- és Politikaelméleti Osztály

 

 

2019. április 25-én Jennifer McCoy látogatott el a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetébe, aki a kártékony polarizáció témájában tartott intézeti előadást. A bemutatott projekt feltételezése, hogy napjainkban a politikát egyre inkább a megosztottságot előmozdító politikusok határozzák meg, akik mind a demokrácia minőségét, mind a politikai közösség integritását aláássák. Példaként Hugo Chávezt említette, akit a „megosztás nagymesterének” nevezett előadásában, hiszen egymást keresztbemetsző, mesterséges törésvonalakat hozott létre a venezuelai társadalomban, amelynek a demokráciára nézve lesújtó következményei voltak. A populista politikusok stratégiáját követve Chávez a társadalmat egymással szembeálló „mi” és „ők” csoportra osztotta. Ez a megosztó stratégia nem értelmezhető csupán a politika terrénumán belül, hiszen továbbmélyítette azokat az immanens társadalmi feszültségeket, amelyekkel a venezuelai népnek már korábban is szembe kellett néznie, s ezzel korlátozta a politikai fejlődés lehetőségét

Jennifer McCoy kutatásának legfőbb célja, hogy feltárja a politikai konfliktusok természetét 11 különböző országban (köztük Magyarországon is), és hogy feltérképezze a kártékony polarizáció demokráciára gyakorolt hatásait, hogy megtalálja annak lehetséges kezelési módját és ellenszerét. Kutatási eredményeinek ismertetése előtt McCoy Arlie Russell Hochschild könyvét, a Strangers in Their Own Land: Anger and Mourning on the American Right (Idegenek a saját földjükön: Harag és Gyász az amerikai jobboldalon) című művét mutatja be, amely a polarizáció jelenségét ismerteti az amerikai társadalomban, hiszen a megosztottság kérdése az Egyesült Államokban korábbi történelmi időkre visszatekintő jelenség. A könyvet elméleti alapként kezeli gondolatmenetében, és érveléséhez hozzáteszi, hogy az ágencia, a politikai vezetés jelentős szerepet játszik a kártékony polarizáció előmozdításában, így azt elsősorban elitvezérelt jelenségnek tartja. A megosztottság létrehozásának eszköze a polarizáló retorika, amelyben az állampolgárok negatív érzelmeit (harag, illetve szorongás) aknázzák ki a politikai vezetők annak érdekében, hogy számukra kedvező – de a társadalom számára káros – politikai helyzetet teremtsenek, miközben ellehetetlenítik az elszámoltatási csatornák hatékony működését. Az ártó szándékkal konstruált diskurzusok tartalma társadalmanként változik: a kommunikatív panelek vonatkozhatnak vallási vagy kulturális értékek között fennálló különbözőségekre, a város és a vidék között fennálló ellentétekre, vagy ideológiai törésvonalakra. A polarizáló retorika alkalmazásának egyik módja az ún. formáló ellentét, amelynek lényege, hogy a kártékony polarizációt alkalmazó politikus antagonisztikusan megosztja a politikai közösséget azon kérdés mentén, hogy ki képes a közösség autentikus képviseletére, és a narratívába nem illeszkedő személyt hitelteleníti, illetve veszélyként, fenyegetésként jeleníti meg a politikai közösség fennmaradására. A másik gyakran alkalmazott stratégia a mobilizációs taktika, amelynek értelmében az alkotmányos elvek szerint működő intézményeket a vezetők alkotmányellenesen, saját akaratuknak megfelelően működtetik, és ezzel elzárják a választói felelősségre vonás, illetve elszámoltatás lehetőségét, egyúttal állandósítják a politikai különbségeket és a kibékíthetetlen ellentéteket fenntartó politikai diskurzust.

A makroszintű okokon túl McCoy a populista attitűdöket előmozdító egyéni szintű okokat is vizsgálja kutatásában; kísérleti módszerével az érzelmek szerepét veszi górcső alá, hogy feltárja azok szerepét a kártékony polarizáció és a populista politika fenntartásában. Amerikai nemzeti mintán alapuló online kísérleti eredményekre alapozva megállapítja, hogy a méltatlan bánásmód, illetve a megbántottság érzése növeli a populista politikai értékválasztások valószínűségét. A választók politikai preferenciáinak vonatkozásában figyelemreméltó különbséget talál a Demokraták és a Republikánusok között: míg a Republikánusok támogatják a bizonyos mértékű erőszakos fellépés alkalmazását igazságtalanság elszenvedése esetén (ahogy ez gyakran szerepel a populista vezetők retorikájában), addig a Demokratáknál ez a trend nem megfigyelhető, vagyis a két pártos csoport eltérő politikai viselkedéssel jellemezhető a populizmusra való fogékonyságnak ebben a dimenziójában. Teszteli a szolidaritás hatását is kísérletében, és arra a következtetésre jut, hogy a szolidaritást előmozdító ingerek ugyan növelik a hála érzését, de azok nem csökkentik a populista attitűdök intenzitását. Jövőbeli kutatásában azzal a kérdéssel kíván foglalkozni, hogy az emberiesség, a közös emberi sors érzése hogyan hat a populista attitűdökre, hogy megtalálja a populista érzelmek deaktiválásának módját.

 

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti napirend nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szakpolitika szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok szövegbányászat sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor