Akár a „hidegháború mint újrarakott puzzle” címet is adhatnánk Békés Csaba művének – kezdte a könyv méltatását Vajda Barnabás történész. Bár már rengetegen kirakták ezt a kirakóst, - hiszen csak a könyvben felhasznált irodalmak között mintegy 83 ilyen témájú összefoglaló jellegű kiadvány született 2010 és 2019 között – az eddigiekhez képest azonban a jelenlegi kötet igen újszerű képet mutat: sok helyütt innovatívan értelmezi a bevett fogalmakat, emellett a szerző teljesen új terminusokat is alkot.
A könyv mintegy harminc év kutatásainak szintéziseként számos ponton újragondolja a szovjet blokk szerepét a kelet-nyugati viszony, valamint a világpolitika vonatkozásában. Eközben Magyarország története „vörös szálként” fut végig a nemzetközi politikába ágyazva, így részben Magyarország válik az újraalkotott tudományos tézisek „kísérleti nyulává”. A kötet a hidegháború korszakolására a hagyományostól eltérő periodizációt alkalmaz. Eszerint a hidegháborúnak két meghatározó korszaka volt. Az 1947-1953 közötti kezdeti szakasz, amelyet leginkább az irracionalitás jellemzett, ezt követően pedig az 1953 és 1991 közötti időszak, amely során az enyhülés politikája lényegében mindvégig jelen volt, vagyis az 1953-ban létrejött nagyhatalmi konstelláció, az egymással szemben álló felek kényszerű együttműködése tartósnak bizonyult.
A kötet egyik központi állítása és egyben újítása (amelyért egyébként sok kritika is éri a szerzőt), hogy a szokásostól eltérő módon értelmezi a szovjet integrációs modellt. Erre jó példa, hogy a Varsói Szerződést nem egyszerűen a keleti blokk megszilárdulásaként interpretálja, hanem egy olyan multilateralizációs folyamatként, amelynek egyik hatása éppen az volt, hogy a kelet-közép-európai kisállamok emancipálódni kezdtek nemcsak a Nyugattal és a harmadik világgal szemben, hanem a „nagy főnök”, Moszkva ellenében is. A multilateralizáció tehát nagy lehetőség volt, hiszen egyenként sokkal egyszerűbben lehetett volna kézi vezérlés alatt tartani ezen államokat, mint egymással szövetséget alkotva. E folyamat eredményeképpen a keleti tömb országai egyre fontosabb szerepet játszottak a szovjet blokk belső lobbiküzdelmeiben, és közvetve vagy közvetlenül a nemzetközi politika alakításában is.
A könyvbemutatón a szerző is összefoglalta, hogy milyen célok vezérelték, milyen elveket tartott szem előtt műve megírásakor. Tudományos megközelítési módja talán a legegyszerűbben úgy foglalható össze, hogy a tőlünk telhető legjobb és leginkább objektív módon kell történelmet írnunk, hiszen az általunk írtakkal valamiféleképpen magunk is alakítjuk a világpolitika történetét. Ez persze nem azt jelenti, hogy a morális dimenzió teljes mértékben kizárható volna, ugyanakkor el kell rugaszkodnunk attól, hogy a hidegháborút csak és kizárólag morális szembenállásként, vagy a jó és a rossz harcaként írjuk le. Ennek értelmében természetesen a nyugati világ sem volt egyáltalán makulátlan, ez az állítás pedig szorosan összekapcsolódik azzal a kérdéskörrel, hogy a diszciplínát (Cold War Studies[1]) kezdetektől az angolszász szerzők uralják, így természeténél fogva is problémás az objektív megközelítési mód. Az előbbiek hatása a magyarországi felsőoktatásban is megmutatkozik, hiszen a nemzetközi tanulmányok szakokon többnyire amerikai szerzők műveiből és műveiről tanulhatnak a hallgatók. Ezen a ponton pedig a könyv talán legfontosabb tudományos hozadéka is felszínre kerül, azaz hogy hatást szeretne gyakorolni a felsőoktatásban, és javítani szeretne a diszciplína magyarországi megítélésen. Hazánkban ugyanis a hidegháború története egy igencsak alulkutatott terület, pedig az elérhető levéltári források száma gyakorlatilag végtelen, a Cold War Studies pedig a nemzetközi színtéren hatalmas renoméval rendelkezik. Békés Csaba ezzel a kötettel tehát nem egyszerűen a hidegháború történetének újszerű megközelítési módját kínálja számunkra, hanem sokat tesz a tudományág népszerűsítéséért is.
[1] A szerző a Cold War Studies kifejezést használja a hidegháború története kifejezés helyett, hiszen ez jelöli a nemzetközi diskurzusban azt a tudományágat, amely nem egyszerűen a hidegháború leírásával foglalkozik, hanem sokkal inkább a nemzetközi kapcsolatok történetét és a világpolitika történetét próbálja értelmezni.