Balázs Zoltán és Molnár Csaba új könyve a magyar politikai gondolkodás 19-20. századi történetét tekinti át, az egyes irányzatok (liberalizmus, konzervativizmus, baloldali ideológiák, jobboldali radikalizmus, népiség, radikális konzervativizmus, tradicionalizmus, libertarizmus, republikanizmus, közösségelvűség, kereszténység) alakulását végigkövetve egészen a jelenig. A bemutatón Kiss Viktor ideológiakutató (Corvinus Egyetem) és Mándi Tibor (ELTE ÁJK) méltatták a könyvet, ezt követően a Körösényi András beszélgetett résztvevőkkel.
Kiss Viktor bátor vállalkozásnak nevezte a kötetet, amelynek egyik újdonsága, hogy úgy beszél az eszmetörténetről, hogy az nem zárul le egy meghatározható múltbeli pillanatban, hanem a jelenig vezetve, napjainkban „ér véget”. Ezzel kapcsolatban Balázs Zoltán megjegyezte, és a könyv előszava is utal rá, hogy az esetleges további kiadások esetén a történet kiegészítendő, folytatandó lesz. Kiss Viktor szerint kánonteremtő vállalkozásról van szó, mely az elmúlt 30-40 év sokszor óvatoskodva kezelt teljesítményeivel is foglalkozik.
A politikai gondolkodás fontosságát kiemelve Kiss Viktor arra hívta fel a figyelmet, hogy az nem azonos az ideológiával és a tudománnyal, de nem azonos a politikusok megnyilatkozásaival sem, a politikai gondolkodás ugyanis az a köztes tér, ahova mindezek becsatornázódnak lehetővé téve magát a politikai cselekvést. A jelen politikai gondolkodása szerinte veszélyeztetett helyzetben van. Ennek oka részben a politikai gondolkodástól elválasztott, professzionalizálódó tudomány, részben viszont a politikai gondolkodás elmúlt 10-15 évben tapasztalható kiüresedése, ami mind a bal-, mind pedig a jobboldalon tapasztalható.
Mándi Tibor emlékeztetett a politikai gondolkodástörténet két szokásos fő megközelítésére, a történeti és a filozófiai tárgyalás különbségére, felvetve, hogy a magyar politikai gondolkodás esetében kézenfekvőbb a korszakhoz kötöttség figyelembevétele. Szerinte a könyv módszertani és tartalmi értelemben is komplex szemléletmódot követ, hiszen mondanivalóját egyszerre szervezi szerzők, témák és gondolatok köré, ráadásul a közvetlenül politikai szövegek környezetében lévő kulturális szövegek is bekerültek az elemzésbe. Az ennek köszönhetően igen sűrű szöveg olykor egy-egy mellékmondatban is központi gondolatokat közöl, egyúttal nagyívű belátásokat fogalmaz meg, mint például a konzervativizmus-fejezet egyik, Arisztotelészt, Tocqueville-t és Bibót összekapcsoló mondata. A bevett sablonoktól eltérő szerkezetre – éppen Bibó kapcsán – az egyik szerző Molnár Csaba is utalt, aki szerint a kötet megközelítése lehetővé tette, hogy egy-egy gondolkodóra akár több fejezetben, tehát több irányzathoz kapcsolódóan is visszatérjenek.
Körösényi András a kötet részben enciklopédikus, tehát irányzatokra és szerzőkre, részben viszont elemző gondolatmenetekre támaszkodó felépítése kapcsán az összefoglaló fejezet hiányára és a mű mögötti esetleges rejtett üzenetre kérdezett rá. Van-e például üzenete annak, hogy – amint Mándi Tibor megjegyezte – miközben a fogalmazás nem árulkodik szimpátiákról, a baloldalt egy fejezetben tárgyalják a szerzők, a jobboldalhoz kapcsolódó irányzatok viszont önálló részekben jelennek meg? Kiss Viktor szerint viszont a tárgyalt irányzatokhoz a könyv egyformán korrekten viszonyul, de mintha több tiszteletet mutatna azok felé, akik a világot nem egyszerűen akarják láttatni. A kötet ugyanakkor olvasható az értelmiségnek címzett felszólításként is, amely szerint – és ez lehet az egyik „rejtett” üzenet – szükség van a politikához való viszony tisztázására.
A szerzők szerint az, hogy az egyes irányzatok milyen mélységben és tagolásban jelennek meg a kötetben részben a feldolgozás szükségszerű aránytalanságaiból és esetlegességeiből következik, ám utal a politikai gondolkodás és az adott irányzat politikai súlya közötti együttmozgásra is. Ez is indokolhatja a későbbi esetleges átdolgozás során például az ökológiai gondolkodás és a feminizmus irányzataival való kiegészítést, és annak ellenére, hogy van olyan kánon, amihez vissza lehet nyúlni, mindig lesznek olyan szerzői teljesítmények és gondolatok, amelyek a kutatás során újként bukkannak elő. Balázs Zoltán közös munkájukat Molnár Csabával a festészet alkotói folyamatához hasonlította, ahol a végeredmény az érthető üzenet, az azonosítható alakok és látható részletek egysége.
Balázs Zoltán és Molnár Csaba Irányzatok a magyar politikai gondolkodásban c. könyve az Osiris Kiadó honlapján megrendelhető.