A Manipuláció és Demokrácia egyes fejezetei a politikai manipuláció egy-egy aspektusára világítanak rá, illetve a politikai vezetők szerepét és eszköztárát értelmezik a demokratikus rendszerekben. Körösényi a könyvben olyan neves szerzők, mint Willam Riker vagy Joseph Schumpeter elméleteit elemzi és fejleszti tovább, de előkerül a mandátumelmélet, a felhatalmazáselmélet, a politikai innováció és végül, a 10. fejezetben a weberi plebiszciter vezérdemokrácia elméletében a karizma, a válság és a vezetők kiemelkedő szerepe. A könyv politikaelméleti tanulmányok gyűjteménye, amely valahol az empirikus politikatudomány és politikai filozófia között helyezhető el.
Enyedi Zsolt az évtizedes kutatómunkát és a kirajzolódó világlátást méltatta, ami szerinte értékes érveléseket tartalmaz arról a demokratikus rendszerről, amiben élünk. Ezzel kapcsolatban a szerző az előszóban a könyvet úgy aposztrofálja, hogy a „jelen munka a 2005-ben megjelent Vezér és demokrácia című politikaelméleti kötetének „folytatása”. Enyedi szerint a kötet sok mindent megkérdőjelez, amit a demokráciáról gondolunk és tanítunk az egyetemeken – ilyen többek között az egyensúlytalanság gondolata vagy a politikusok kiemelkedő szerepe az intézmények felett. A szerző saját nézőpontját egy realista álláspontként definiálja, ami Enyedi szerint a demokrácia elitista felfogását sugallja (bár ez a könyv tanulmányaiban explicit módon nincs kimondva). A realista megközelítésre érkezett kritikákra reagálva Körösényi kiemelte, hogy az nem tagadja a normatív értékek meglétét a politikában. Az idealizmus és a víziók valódi mozgatóerők lehetnek a vezetők és a híveik mögött, és a realista politikai szemléletmód ezzel tisztában van.
Boda Zsolt is hasonló dolgokat emelt ki kritikus szemszögből, mint Enyedi Zsolt, nevezetesen a szerzőnek a demokrácia korlátairól alkotott véleményét, illetve a választók képességeiről kialakított képét. Körösényi Andrást mindazonáltal a hazai politikatudomány egyik legkiválóbb alakjának tartja, a kötet kapcsán pedig úgy vélekedett, hogy ez egy remek gyűjtemény a szerző tanulmányaiból. Boda kiemelte, hogy sokat tanult Körösényitől a politikai vezetésről, amit a politikatudomány méltatlanul elhanyagolt területének tart.
A két beszélgetőpartner szerint nem teljesen világos, hogy a szerző felfogásában hol válik szét a demokrácia és az autokrácia. Megvalósulhat a vezetők feletti állampolgári kontrol? Körösényi szerint a mandátumelmélettel értelmezhető politikai helyzet előállhat, de csak bizonyos nagyon szigorú feltételek mellett. Ez a helyzet, ahol a politikusi ígéretek központi szerepet játszottak, jól leírta a két világháború utáni brit kétpártrendszert. Tehát vannak korok és helyek, ahol előállhat, de az inkább szerencsés kivételnek tekinthető, mivel a demokrácia alapvető konstitutív elemei között nem szerepel. A szerző ugyanakkor nem gondolja, hogy a demokrácia csak egy bújtatott autokrácia lenne. A manipuláció pedig szükségképpen létezik, és elsősorban nem negatív értelemben használja ezt a fogalmat. A szelektív ösztönzőkre kifejezetten szükség van a demokráciákban, mivel a politikusoknak céljaik vannak. A politikusok céljait pedig az uralom és hatalom szavakkal lehetne a legjobban jellemezni, és akik nem alkalmazzák a manipuláció eszközrendszerét, azok kevésbé lesznek sikeresek. Ezzel szemben, az autokráciában nem igazán van szükség ezekre a manipulációs eszközökre. Az autokratikus rendszereknek más a logikája, ott az embereket, mint választókat, nem kell meggyőzni. Továbbá a vezetés kérdésének fontossága is eltérő mértékű lehet, attól függően, hogy melyik országot vizsgáljuk. Mindent összevetve, a szerző szerint az, ahogy a demokráciáról gondolkozunk, alapvetően függ az állampolgárok képességeiről kialakított előfeltevéseinktől.
Körösényi András Manipuláció és Demokrácia. Politikaelméleti tanulmányok című kötete, a Gondolat Kiadó honlapján megrendelhető.
Plesz Bendegúz