Mátyás Eszter blogbejegyzése
A klímaváltozás évszázadában, amikor sokan állítják, hogy az atomenergia jelentheti a megoldást a zéró szén-dioxid kibocsátású energiaellátásra, alapvető fontosságú megérteni, hogy a politikai rendszerek miért és hogyan támogatják vagy állnak szemben ezzel a bizonyos energiaforrással (“AR5 Climate Change 2014: Mitigation of Climate Change” n.d.). Különösen fontos, ha az IPCC 2018-as külön jelentésének (2018) fényében vizsgáljuk a kérdést, ami az atomenergia hanyatlására hívja fel a figyelmet. Ahogy a jelentés bemutatja, míg a napenergia, a szénenergia vagy a tárolási technológiák különböző (pl. Poitikai, gazdasági, társadalmi) megvalósíthatóságai jelentősen javultak az elmúlt években, az atomenergia ilyen fejlődést nem mutatott (“IPCC, 2018: Global Warming of 1.5°C.” n.d.”).
De ha ez a helyzet, akkor miért döntenek úgy bizonyos politikai rezsimek, hogy továbbra is támogatják vagy akár, hogy bevezetik az atomenergiát országaikba? Számos tényező befolyásolhatja az atomenergia fejlődését egy országban, de az összes tényező politikailag függő, vitatja a politikai rezsimet és vice verse(Benjamin K. Sovacool and Scott Victor Valentine 2010; Xu Yi-chong 2008).
Számos ország döntött már most úgy, hogy más energiaforrásokkal helyettesíti az atomenergiát, még mindig jelentős a száma azoknak az országoknak a világon, amik az atomenergiát favorizálják (Schneider 2019). Hat olyan ország is volt 2018-ban, melyek a valaha volt legmagasabb nukleáris energiatermelést: Kína, Mexikó, Pakisztán, Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország. Mind olyan ország, ahol az elmúlt években a klasszikus értelemben vett demokrácia működése megkérdőjelezhetővé vált(Schneider 2019). És bár az orosz, kínai vagy akár amerikai példákról már számos tanulmány íródott, a magyar nukleáris politika feltérképezése még várat magára. Pedig ahhoz, hogy megértsük, hogy egyes politikai rendszerek miért dönthetnek az atomenergia felhasználása mellett vagy ellen és milyen szempontok merülnek fel egy ilyen folyamatban, amelyek döntő fontosságúak a nukleáris energia szempontjából, fontos, hogy megismerjük, Magyarország miért preferálja az atomenergiát a klímaváltozás elleni küzdelemben.
Ugyan a Magyar kormány az atomenergia támogatója[1], az atomerőművi bővítést a magyar társadalom nagy többsége, hatvanegy százaléka ellenezi (Greenpeace Magyarország 2018).
Forrás: https://www.flickr.com/photos/greenpeacehu/39733636972/in/album-72157691624204164/
Kik lehetnek akkor azok, akik az atom pártján állnak hazánkban és mi az, ami megkülönbözteti őket az atomellenesektől? Hogy lehetséges, hogy nagy mértékű társadalmi elutasítás mellett is folytatódhat az atomenergia útja Magyarországon? Ezeket a kérdéseket megvizsgálva keressük majd arra a választ, hogy melyek azok a tényezők, amik meghatározóak az atomenergia támogatása-vagy elutasítása, vagyis az atom útja szempontjából.
A nukleáris út leegyszerűsített fogalom, amely leírja a nukleáris energia fejlődésének útját. A fogalom Geels és Veerhes „innovációs utazásának” definíciójából származik, a szerzők ezt a leírást használják az atomenergia-fejlődés folyamatosan változó, több résztvevős folyamatára(Geels and Verhees 2011).
Geels és Verhees koncepciója (2011) a kiindulópont, mert bemutatja, mely területek meghatározóak az innovációs (nukleáris) út szempontjából. Az új technológiáknak, mint az atomenergia is, három környezetben kell működniük: üzleti, szabályozási és a tágabb társadalom, az innovációs út „ennek az összehangolási folyamatnak a nyitott, bizonytalan és nem lineáris jellegét képviseli és az agency dimenziót is kiemeli, amikor a résztvevők navigálnak, tárgyalnak és küzdenek, miközben haladnak ”(Geels and Verhees 2011).
„Bár az innovációk egyedülállók, a jelek szerint léteznek a kezdeményezés, a fejlesztés és a megvalósítás periódusával kapcsolatos közös modellek”(Oeij et al. 2019, 245). Ez a koncepció teszi lehetővé a magyar atomenergia támogatás dinamikájának nyomon követését és a folyamat szereplőinek bemutatását is.
Az alábbi modell mutatja be az innovációs út időszakait és kulcselemeit, aminek a kereteit fogom felhasználni a kutatásban, mivel ez teszi lehetővé az atomenergia történetének dinamikájának nyomon követését. Ennek a modellnek a használata szintén előnyös, mivel a folyamat szereplőit is magában foglalja.
A technológiai innovációk innovációs útjának legfontosabb elemei (Oeij et al. 2019)
Az atomenergia kapcsán számos szerző sugallja, hogy az nagymértékben függ a politikai elit döntéshozatali folyamataitól. Sovacool és Valentine (2010) ezt a gondolatot tovább gondolva arra a következtetésre jutott, hogy a világ nukleáris reneszánszának megjelenése nagyban hat a társadalmi, politikai és gazdasági körülményekre. Azoknak az országoknak, amelyek sok feltételnek eleget tesznek, de nem minden feltételnek, továbbra is támogatniuk kell az atomenergiát, és minden országnak megvan a maga egyedi kontextusa, amelyen belül elméletünk megnyilvánul(Sovacool, Valentine 2010). Az atomenergia-programok nem csupán a technológia átadásáról szólnak, hanem olyan társadalmak megformálásáról, amelyek rendelkeznek a szükséges normákkal és értékekkel, politikai rendszerekkel és gazdaságokkal, hogy egyszerre támogassák a központosított tervezést, a technokrata fejlesztési stratégiákat, valamint a politikai és társadalmi ellenzék alárendelését is(Sovacool, Valentine 2010).
A kutatás célja, hogy a magyar nukleáris energiatörténet szakirodalmában található hiányosságokat pótolja úgy, hogy bemutatja az atomenergia-útjának hatásait és folyamatosan változó szereplőit, valamint azt, hogy milyen tényezők a döntőek az atomenergia legitimitásának szempontjából. Folyamatában vizsgálva a témát megérthetjük, hogy egyes politikai rendszerek miért dönthetnek az atomenergia felhasználása mellett, és milyen szempontok merülhetnek fel egy ilyen folyamatban, amelyek döntő fontosságúak a nukleáris út szempontjából.
Irodalomjegyzék
Benjamin K. Sovacool and Scott Victor Valentine. 2010. “The Socio-Political Economy of Nuclear Energy in China and India.” Energy 35, no. 9: 3803–13. https://doi.org/10.1016/j.energy.2010.05.033.
Geels, F.W., and B. Verhees. 2011. “Cultural Legitimacy and Framing Struggles in Innovation Journeys: A Cultural-Performative Perspective and a Case Study of Dutch Nuclear Energy (1945–1986).” Technological Forecasting and Social Change 78, no. 6: 910–30. https://doi.org/10.1016/j.techfore.2010.12.004.
Greenpeace Magyarország. 2018. “A Magyarok Túlnyomó Többsége Ellenzi Paks II-t, Főként a Projekt Veszélyessége Miatt,” January 19, 2018. https://www.greenpeace.org/hungary/sajtokozlemeny/2317/a-magyarok-tulnyomo-tobbsege-ellenzi-paks-ii-t-fokent-a-projekt-veszelyessege-miatt/.
“IPCC, 2018: Global Warming of 1.5°C. An IPCC Special Report on the Impacts of Global Warming of 1.5°C above Pre-Industrial Levels and Related Global Greenhouse Gas Emission Pathways, in the Context of Strengthening the Global Response to the Threat of Climate Change, Sustainable Development, and Efforts to Eradicate Poverty.” n.d. Accessed November 7, 2020. https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/sites/2/2019/06/SR15_Full_Report_High_Res.pdf.
Oeij, Peter R.A., Wouter van der Torre, Fietje Vaas, and Steven Dhondt. 2019. “Understanding Social Innovation as an Innovation Process: Applying the Innovation Journey Model.” Journal of Business Research 101, no. August: 243–54. https://doi.org/10.1016/j.jbusres.2019.04.028.
Schneider, Mycle. 2019. “World Nuclear Industry Status Report 2019.” World Nuclear Industry Status Report. 2019. https://www.worldnuclearreport.org/-World-Nuclear-Industry-Status-Report-2019-.html.
Xu Yi-chong. 2008. “Nuclear Energy in China: Contested Regimes.” Energy 33, no. 8: 1197–1205. https://doi.org/10.1016/j.energy.2008.03.006.
[1] Az MVM Paks II Zrt. megbízásából 2017-ben készített közvéleménykutatás alapján a magyar lakosság 54 százaléka támogatja a paksi bővítést. Lsd.: https://paks2.hu/web/guest/w/a-magyarok-többsége-támogatja-a-paksi-atomerőmű-kapacitás-fenntartását?inheritRedirect=true