PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

Növekedési rezsimek és a koronavírus válság az Európai Unió keleti és déli perifériáján

2021. augusztus 31. 11:57

Vajon az EU keleti és déli peremvidékén a kormányok által bevetett válságkezelési intézkedések összhangban állnak-e azzal, hogy ezekben az országokban mi a gazdasági növekedés fő hajtóereje, vagyis az intézkedések és a növekedési rezsimek között van-e összhang? Az alábbiakban a koronavírus válság alatt született, a keresletet élénkítő közvetlen állami juttatásokat és három országcsoport, a Balti államok, a Visegrádi Négyek és a déli EU tagállamok növekedési rezsimjét vesszük górcső alá.

Medve-Bálint Gergő

Az Európai Unió keleti és déli térségének gazdasági fejlettsége hagyományosan elmarad a legfejlettebb tagállamokétól, ezért az EU déli és keleti felét tekinthetjük az EU – gazdasági értelemben vett – perifériáinak is. A 2008-as globális pénzügyi válság után e két periféria gazdasági növekedése alapvetően eltért egymástól, ezért a 2020-ban beköszöntő koronavírus válság eltérő állapotú piacgazdaságokra sújtott le. Míg a déliek korábban tapasztalt felzárkózása 2008 után megrekedt és visszájára fordult, addig a keletiek lassú ütemben ugyan, de közelítettek a legfejlettebbekhez. Az 1. ábra ezt a széttartó folyamatot ragadja meg, mely azt ábrázolja, hogy a négy nagy déli tagállam által alkotott országcsoport (Görögország, Olaszország, Portugália, és Spanyolország), a Visegrádi Négyek (V4), valamint a három balti ország egy főre jutó GDP-je vásárlóerő paritáson számolva hány százaléka volt Németország egy főre jutó GDP-jének 2009 és 2019 között. Az adatsor alapján a baltiak gyors ütemben zárkóztak fel, míg a déliek szinte zuhanórepülésben távolodtak Németország fejlettségi szintjétől, a V4-ek pedig főleg az évtized második felében lassú felzárkózásba kezdtek.

1. ábra: A három országcsoport egy főre jutó GDP-je Németország egy főre jutó GDP-jében kifejezve (%), 2009-2019

 

 

 

 

 

 

 

 

forrás: Eurostat (SDG_10_10) alapján saját számítás

Külön-külön az egyes országokra bontva a felzárkózás és visszaesés mutatóját, országcsoportokon belül is jelentős különbségeket fedezhetünk fel. A 2009-es évhez képest 2019-re mindegyik dél-európai ország távolodott a német GDP/fő szinttől, a legtöbbet a súlyos válságok által sújtott Görögország, a legkevesebbet Portugália. A baltiak mindegyike több mint tíz százalékponttal közeledett Németországhoz, míg a négy visegrádi országból hárman kisebb ütemű felzárkózást tapasztaltak, egyedül Szlovákia gazdasági fejlettsége esett némileg vissza a német szinthez képest 2019-re (2. ábra).

2. ábra: A három országcsoport tagjainak 2009 és 2019 közötti GDP/fő változása Németország GDP/fő-jéhez képest, százalékpontban kifejezve

 

 

 

 

 

 

 

 

 

forrás: Eurostat (SDG_10_10) alapján saját számítás

A fenti jelentős különbségek is azt sugallják, hogy a három országcsoport gazdasági növekedésének (vagy éppen stagnálásának) a hajtóereje különbözik, ez is adja a csoportosításuk alapját. A déli EU tagállamok fogyasztás-vezérelt piacgazdaságok, ahol a gazdasági növekedés legfőbb letéteményese a háztartások fogyasztásának és a kormányzati kiadásoknak a hitelből finanszírozott növekedése (erről bővebben lásd például Stockhammer 2016). A baltiak szintén fogyasztás-vezérelt piacgazdaságok, az ő esetükben azonban elsősorban a háztartások kiadásainak szintén hitelből finanszírozott növekedése és nem a kormányzat költekezése járul hozzá a növekedéshez. Ezzel szemben a V4-ek export-vezérelt piacgazdaságok, ahol a növekedés egyik legfontosabb letéteményese a feldolgozóipari (főleg járműipari) kivitel, melyért jórészt a térségbe betelepült külföldi tulajdonú vállalatok felelnek (erről bővebben lásd Ban és Adascalitei 2020; Bohle 2018).

3. ábra: A fogyasztás és a nettó export hozzájárulása a reál GDP növekedéshez (%) a 2008-as válság előtt és után a három országcsoportban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

forrás: Baccaro és Pontusson (2016) alapján saját számítás az Eurostat AMECO adatbázis alapján országkódok: Cseh Köztársaság: CZ; Észtország: EE; Görögország: EL; Spanyolország: ES; Olaszország: IT; Lettország: LV; Litvánia: LT; Magyarország: HU; Lengyelország: PL; Portugália: PT; Szlovákia: SK

A 3. ábra a három országcsoport 2001-2007 közötti, tehát a világgazdasági válság előtti, valamint a 2011-2019 közötti, vagyis a válság lecsengése utáni időszak gazdasági növekedéséhez a fogyasztásnak és a nettó exportnak a hozzájárulását mutatja be. Az oszlopdiagramokról azt lehet leolvasni, hogy az adott időszak százalékban kifejezett átlagos reál GDP növekedéséből hány százalékpont volt a belső fogyasztás és a nettó export (vagyis a behozatal és a kivitel egyenlegének) hozzájárulása. Negatív érték azt mutatja, hogy az adott tényező „visszahúzta” a GDP növekedést, vagyis a fogyasztás csökkent vagy az import tartósan meghaladta a kivitel értékét.

Az ábrák alapján a balti államok növekedése mindkét időszakban fogyasztás-vezérelt volt, míg a kivitelük jelentősen elmaradt a behozataltól. A baltiak tehát az adatok tükrében is fogyasztás-vezérelt növekedési rezsimnek tekinthetők. A déli országcsoportban a 2008-as válság előtt egyértelműen a fogyasztás húzta a gazdasági növekedést, azonban a válság után nem tudta betölteni a korábbi szerepét, míg az enyhén javuló exportteljesítmény nem ellensúlyozta a fogyasztás hanyatlását. A déliek fogyasztás-vezérelt növekedési rezsimje tehát tartós lejtmenetbe került, ami tükröződik a legfejlettebb EU-tagországoktól való gazdasági leszakadásukban is. A V4-ekben mindkét időszakban, noha a válság után kisebb mértékben, a belső fogyasztás bővülése számottevően hozzájárult a gazdasági növekedéshez. Ez ellentmond a szakirodalomnak, ugyanakkor a három országcsoport közül egyedül a V4-ekről mondható el az, hogy a nettó export mindkét időszakban pozitívan befolyásolta a növekedést (kivéve Szlovákiában 2001 és 2007 között), ebben az értelemben valóban export-vezérelt növekedési rezsimekről beszélhetünk.

Míg a fogyasztás elsősorban a háztartások keresletére támaszkodik, addig az exportot a kínálati oldal, vagyis a vállalati szektor termeli. Ezért is fontos, hogy válsághelyzetben, mint amilyen a koronavírus járvány, a kormányzati intézkedések működésben tartsák a gazdasági növekedés motorját. Export-vezérelt piacgazdaságokban így elsősorban a vállalati szektor közvetlen támogatását (ilyen például a Kurzarbeit, vagyis a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak bérének állami támogatása), míg fogyasztás-vezérelt piacgazdaságokban a háztartásoknak közvetlenül juttatott támogatásokat tekinthetjük indokoltnak, hiszen utóbbiak indirekt kereslet-gerjesztő hatásúak, míg előbbiek a cégek működését, áttételesen az exportot is segítik. Emiatt is érdekes azt megvizsgálni, hogy a három országcsoportban a kormányzati válságkezelés mekkora hangsúlyt fektetett a keresleti és a kínálati oldal megsegítésére, egyáltalán összhangban vannak-e az intézkedések a növekedési rezsimekkel?

Az IMF folyamatosan bővülő adatbázisa segítségével nyomon követhető a világ szinte valamennyi országának koronavírus válságkezelése. Ez alapján megállapítható, hogy kivétel nélkül mindegyik itt vizsgált déli és keleti EU tagállam jelentős forrásokat mozgósított a kínálati szektor, vagyis a vállalatok megsegítésére, azonban a háztartások támogatása, azaz a közvetlenebb kereslet-élénkítés terén jelentősek a különbségek, melyeket az 1. táblázat foglal össze. Minden olyan új intézkedést, amely a válsághelyzet alatt közvetlen kifizetést (tehát nem hitelt vagy adókedvezményt) jelent a háztartásoknak vagy egyes társadalmi csoportoknak (tanulók, nyugdíjasok, munkanélküliek), a fogyasztás direkt élénkítése céljából hozott lépésnek lehet tekinteni, és ezek szerepelnek az alábbi táblázatban.

 

 

1. táblázat: A koronavírus járvány idején nyújtott közvetlen, háztartásoknak és rászoruló csoportoknak juttatott állami juttatások

 

Balti államok

 

Észtország

-

Lettország

munkanélküliek egyszeri pluszjuttatása; egyszeri szülői támogatás kiskorú gyerekek után (2 éves korig), sérült gyerekeket nevelők egyszeri támogatása; iskoláskorú gyerekenként egyszeri támogatás a szülőknek a kényszerű otthonmaradás napjaival arányosan; egyszeri juttatás gyermekenként; árvák, nyugdíjasok és rokkantak egyszeri támogatása; álláskeresési támogatás

Litvánia

munkanélküli segély és táppénz emelés; egyszeri álláskeresési támogatás; egyszeri juttatás azoknak, akik a járvány miatt elvesztették munkájukat; családi pótlék növelés és egyszeri kiegészítő juttatás; árvák, özvegyek, rokkantak és nyugdíjasok egyszeri juttatása

Visegrádi Négyek

Csehország

egyszeri juttatás a nyugdíjasoknak; gyermeknevelési támogatás; önfoglalkoztatóak támogatása

Magyarország

egyszeri juttatás az egészségügyi dolgozóknak, 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetése; családi otthonfelújítási támogatás

Lengyelország

gyermeknevelési támogatás növelése; egyszeri juttatás a szülőknek az iskolabezárások kompenzálására; gyermekenként járó utazási utalvány, sérült gyereket nevelő családoknak kétszeres értékben; egyszeri juttatás a mezőgazdaságban dolgozóknak és civil szervezetek alkalmazottainak; egyszeri juttatás az egészségügyben dolgozóknak

Szlovákia

egy hónappal növelt munkanélküli segély; rokkantak utazási támogatása; gyermeknevelési támogatás; karantén idejére táppénz nyújtása; egészségügyi dolgozók pluszjuttatása; önfoglalkoztatóak jövedelmi támogatása

Dél-európai államok

Görögország

 

munkanélküli segély növelése; egyszeri juttatás foglalkoztatottaknak; támogatás hiteltörlesztési nehézséggel küzdő háztartásoknak; egyszeri szülői kompenzáció az iskolabezárások miatt

Olaszország

juttatás elbocsátott és önfoglalkoztató dolgozóknak; egyszeri juttatás a családoknak

Portugália

önfoglalkoztatóak egyszeri juttatása; pénzbeli támogatás fizetés nélküli szabadság esetén; munkanélküliek egyszeri támogatása; szülői kompenzáció iskolabezárások vagy betegség miatt

Spanyolország

munkanélküliek és önfoglalkoztatóak egyszeri juttatása; táppénz emelése koronavírusos alkalmazottak és karanténba kényszerülők számára; álláskeresési támogatás; havi juttatás határozott szerződéssel foglalkoztatottaknak; gépjármű támogatás; munkanélküli segély emelése; koronavírus által érintett háztartásbeliek pénzbeli támogatása; gyermekek étkezési támogatása

       

 

Az 1. táblázatból kiderül, hogy összhangban a fogyasztás-vezérelt modellel, a déli országok kivétel nélkül mind jelentős pénzbeli juttatásokat nyújtottak a háztartásoknak vagy rászoruló csoportoknak, közülük is kiemelkedik Spanyolország a számos közvetlen juttatással. A V4-ek esetében a kép vegyes: Lengyelország és Szlovákia viszonylag nagyvonalú és széles társadalmi rétegeket érintő közvetlen támogatásokat nyújtott, azonban Csehország és különösen Magyarország szűkmarkúan bánt az állami források ilyen célokra való költésével. A legérdekesebb a Balti államok példája, ahol Észtország semmilyen közvetlen pénzbeli kifizetést nem kínált a keresleti oldalnak, míg Lettország és Litvánia – hűen a fogyasztás-vezérelt növekedési rezsimhez – széleskörű támogatást nyújtott a háztartásoknak és rászoruló csoportoknak.

A fenti markáns különbségek a járvány kereslet oldali hatásainak mérséklésére nagyrészt egybevágnak a növekedési rezsimekből következő logikával. A fogyasztás-vezérelt déliek ennek megfelelően a vállalati szektor támogatása mellett bőkezű segítséget nyújtottak a háztartásoknak, melyek fogyasztási kedve volt korábban a gazdasági növekedés letéteményese. A V4-ekben vegyes a kép, ám az összességében visszafogottabb közvetlen támogatások a háztartásoknak és a rászoruló csoportoknak visszavezethetőek az export-vezérelt modellre. Ezek az országok a vállalatoknak nyújtott támogatásokat igyekeztek előtérbe helyezni, ezáltal a munkahelyek védelmén keresztül indirekt módon befolyásolni a keresletet. A Balti fogyasztás-vezérelt államok – Észtország kivételével – a déliekéhez hasonlóan bőkezűnek bizonyultak. Az észt különutasságra magyarázat lehet, hogy a kormány gazdaságpolitikája a pénzügyi stabilitást tekinti elsődlegesnek és emiatt meglehetősen visszafogottan költekezik, még válsághelyzetben is. Összességében elmondható, hogy a növekedési rezsimek és a kormányzatok kereslet oldali válságkezelési intézkedései között jelentős az összhang, ami azt is sugallja, hogy politikailag jól beágyazott rendszerekről van szó. Kérdés ugyanakkor, különösen a dél-európai országok esetében, hogy a válságba jutó növekedési modelljük fenntartása állami eszközökkel segítheti-e a kilábalást, megindíthatja-e a felzárkózási folyamatot.

A kutatás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj és az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5-CORVINUS-112 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

 

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti napirend nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szakpolitika szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok szövegbányászat sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor