PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

Új nézőpontok a politikai kötelezettség elméletéhez

2022. június 07. 13:56

Beszámoló a Politikai normativitás kutatócsoport műhelykonferenciájáról
2022. április 29-én került sor a Politikai normativitás kutatócsoport műhelykonferenciájára, amely a politikai kötelezettség elméleti kérdéseit járta körül. Politikai kötelezettség alatt azokat az erős indokokat (vagy erkölcsi kötelességet) értjük, amelyek a törvények betartása és a közteherviselésben való részvétel mellett szólnak. A politikai kötelezettség (obligation) elméletének meg kell magyaráznia, hogy kell engedelmeskedni a politikai autoritásnak, éspedig nem akármilyen, hanem saját politikai közösségünk autoritásának. A műhelykonferencia résztvevői azokat az elméleti és gyakorlati kihívásokat tárták fel, amelyek új (rezsimnyitott – Fives, hermeneutikailag érzékeny – Fossen, realista – Szűcs, feminista – Ujlaki) megközelítéseket tesznek szükségessé.

Allyn Fives (NUI Galway) „Demokratikus behódolás: a deliberatív demokrácia és az autoritás erkölcsi problémája” című előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy a politikai autoritás igazolható-e pusztán racionális alapokon. Egyes filozófiai anarchisták szerint nem. Robert Paul Wolff így fogalmazza meg a kihívást: „az állam meghatározó tulajdonsága az uralomhoz való jog. Az ember elsődleges kötelessége az autonómia, azaz mások felette gyakorolt uralmának elutasítása.” Mivel a politikai autoritás lényege, hogy akkor is indokot ad az elvárt cselekvésre, ha nem értünk egyet a kérdéses utasítás tartalmával, vagy ha úgy mérlegelünk, hogy más indokok fontosabbak, akkor az valóban összeegyeztethetetlennek tűnik az ember szabad erkölcsi személyiségével. A deliberatív demokraták szerint azonban a deliberatív demokrácia – és csak a deliberatív demokrácia! – képes elfogadható választ adni erre az anarchista kihívás által támasztott erkölcsi problémára azon az alapon, hogy látszólag ez az egyetlen kormányzati rendszer, melynek szabályai biztosítják a rációnak való megfelelést. Fives amellett érvel, hogy a deliberatív demokraták tévednek: érveik nem megválaszolják, hanem megkerülik az erkölcsi problémát, amennyiben kiküszöbölik az autoritás fogalmának erkölcsileg problematikus aspektusait, illetve összemossák az igazságosság és a legitimitás fogalmait. A politikai kötelezettség erkölcsi igazolását tehát máshol kell keresnünk.

Thomas Fossen (Universiteit Leiden) „Politikai kötelezettség, közösséghez tartozás és a gyakorlati nézőpont” című előadása az asszociatív kötelezettség-elméleteket teszi mérlegre, melyek szerint kötelezettségünk erkölcsi alapját a politikai tagság, a közösséghez tartozás puszta tényében kell keresnünk. Ha tagjai vagyunk egy politikai közösségnek, akkor kötelez minket annak a közösségnek az autoritása. Fossen azt a kérdést teszi fel, hogy ha gyakorlati nézőpontba helyezkedünk – vagyis olyan állampolgár helyzetébe képzeljük magunkat, aki össze van zavarodva a kötelességeit illetően –, akkor képesek-e az asszociatív elméletek érdemi segítséget nyújtani a mérlegelésében, nem csupán a kötelességek absztrakt magyarázatával, hanem az adott rendszerhez való kötődés értelmében megmondani mit is tegyünk. Fossen úgy gondolja, hogy nem. Ennek oka pedig az, hogy a tagság ténye legalább annyira problematikus, mint a kötelességé, melynek gyakorlati megítélését félreértelmezi. Az asszociatív elméleteket illető hagyományos kritikákkal szemben Fossen nem amellett érvel, hogy az ilyen elméletek rossz szabályból vezetik le a politikai kötelezettséget, hanem arra mutat rá, hogy – legalábbis gyakorlati nézőpontból – a mereven adott tényeket általános elveknek alárendelő (kanti kifejezéssel: meghatározó) ítélőerő nem jól modellezi a mérlegelési folyamatot. A tagság nem a megoldás, hanem a probléma része, mivel önmagában nem alapozhatja meg a politikai kötelezettségeket. A kritikusok eddig csupán az asszociatív elv érvényességére összpontosítottak, Fossen szerint azonban az ítéletalkotás nem csupán a kollektív személyiség és politikai tagság visszatükröződése, hanem ezen elemek kialakulásának és formálódásának folyamata.

Ezzel szemben Szűcs Zoltán Gábor (ELTE, TK PTI) „A politikai kötelezettség realista asszociatív elmélete: tág értelemben williams-i, nem hortoni típusú” című előadásában amellett érvelt, hogy a megfelelő realista módosításokkal az asszociatív elméletek alapgondolata védhető. A tagság ténye igenis megmagyarázhatja azt az erkölcsi-politikai jelenséget, amit politikai kötelezettségnek szokás nevezni. Szűcs amellett érvelt, hogy a politikai kötelezettséget a legitim (erkölcsileg igazolható, törvényes) politikai autoritás fogalmi következményének kell tartanunk: ha egy politikai autoritás legitim, az éppen azt jelenti, hogy nekünk, polgároknak kötelességünk engedelmeskedni. Ez ugyanannak az éremnek a másik oldala. Szűcs szerint a politikai kötelezettség így olyan „sűrű” etikai fogalomként kezelendő, amelynek erkölcsi erejét a tagság ténye adja, éspedig azért, mert a kérdéses politikai közösség autoritása legitim. Mivel a politikai legitimitás a kérdéses közösség emergens tulajdonsága (vagyis olyan tulajdonsága, ami szükségszerűen csak az egész, s nem az egyes a részek tulajdonsága), a belőle fakadó erkölcsiség politikai, nem pedig politika előtti vagy politikától független. A közösséghez tartozás mint sűrű etikai fogalom és egy minimális normatív küszöb (másnéven alapvető legitimációs igény, azaz BLD) ad lehetőséget arra, hogy a politikai uralom megkülönböztethető legyen a puszta kényszertől. A tanulmány nem támaszkodik semmilyen külső erkölcsi indoklásra a politika uralom kapcsán, hanem annak mindenütt jelenvalóságát tekinti adottnak, de nem gondolja azt, hogy ez valamely ok folytán szükséges volna. Szűcs szerint tehát a legitim politikai autoritásra vonatkozó williams-i elgondolások – kisebb-nagyobb módosításokkal – képesek új, realista értelmet adni az asszociatív elméletek alapgondolatának.

Ujlaki Anna (TK PTI) “Miért van szükségünk a politikai kötelezettség feminista elméletére (már ha egyáltalán szükségünk van rá)?” c. előadásában arra mutat rá, hogy az utóbbi évek humanitárius válságai (mint a 2015-ös migrációs válság vagy a nemrég kirobbant ukrán-orosz háború) fényében érdemes felfrissítenünk a fősodrú politikai kötelezettség-elméletek ellen felhozott feminista kritikák iránti érdeklődésünket. Ujlaki szerint – aki a feminizmust elsősorban nem mozgalmi, hanem módszertani szempontból vizsgálja – a politikai kötelezettségeknek az e válságok kapcsán szembeötlő összetettsége és kényszerű volta arra mutat rá, hogy joggal bírálhatjuk a liberális kötelezettség-elméletek voluntarisztikus és elvont módon egyénközpontú háttérfeltevéseit. E sajátosan politikai természetű krízisek pedig azt is megmutatják, hogy a feminista ellenvetések politikaelméleti integrációjához nincs szükség kétes történeti konstrukciókra vagy pszichológiai spekulációkra, ami az egyik leggyakoribb ellenvetés a feminista megközelítésekkel szemben. S noha a feminista kritikusok többnyire csak a voluntarisztikus kötelezettség-elméletekkel vitáznak, Ujlaki amellett érvel, hogy a természetes kötelességeken vagy tagságon alapuló elméletek sem képesek megnyugtató választ adni a feminista szerzők által megfogalmazott bírálatokra.

 

Bukovinszki Dávid és Juhász Máté

 

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti napirend nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szakpolitika szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok szövegbányászat sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor