Az öntudatos morális érzelmek (self-conscious moral emotions), például a harag, megvetés, undor, bűntudat, szégyen, empátia, együttérzés és büszkeség, természetük miatt együtt járnak moralizáló érvelésekkel, mikor a politika terrénumában jelennek meg. A moralizálás nem áll távol a politika világától, az ellenfél megszégyenítése, a politikai közösség megerősítésének és mobilizálásának eszköze lehet.
Szabó Gabriella és Kiss Balázs tanulmányukban arra vállalkoztak, hogy egy innovatív módszer segítségével feltárják a szégyen, mint öntudatos morális érzelem interaktív természetét. A módszer teszteléséhez azt vizsgálták, hogy Szájer József, korábbi Európai Parlamenti képviselő szexbotrányára a magyarországi politikusok milyen módon próbálták reagálni. Csökkenteni akarták a megalázottság érzését, amikor Szájer József bukására reagáltak, vagy inkább növelni akarták azt?
A tanulmány elemzési módszere kvalitatív tartalomelemzés. Szabó és Kiss tíz párt (Fidesz, KDNP, MSZP, Párbeszéd, Jobbik, Demokratikus Koalíció, LMP, Momentum, MKKP, Mi Hazánk) kommunikációs tevékenységét vizsgálta 2020. december 1. és december 14. között. A minta két részhalmazból állt. Az elsőben a pártok vezetőinek Facebook oldalai, a másodikban tíz legnépszerűbb online hírportál által közzétett cikkek szerepeltek.
A módszertani újdonságot, a MOSS-SASD modell (Ahmed et al. 2001) és a szégyen iránytű (Nathanson 1994) bevezetése jelentette az elemzési eszköztárba. Mindkét fogalom a pszichoterápia területéről származik és az egyén szégyenérzetének megértésére használják.
A MOSS-SASD modell szerint az egyének különböző módon reagálhatnak a szégyenérzetre. Egyesek dönthetnek úgy, hogy közvetlenül elismerik és foglalkoznak a szégyenérzetükkel, míg mások a szégyen kellemetlen érzésével való megbirkózásra vagy a szégyenérzetről való eltávolodásra keresnek stratégiákat.
A szégyen iránytű szintén a különböző szégyenélmények és reakciók megértésére és elemzésére használt modell. A modell szerint a szégyen négy elsődleges érzelem szempontjából érthető meg: ezek az undor, harag, szomorúság és a félelem. Ez a négy érzelem egy iránytű különböző irányainak tekinthető, amelyek a szégyen megélésének és kifejezésének különböző módjait képviselik.
A modellekkel kombinált elemzés kimutatta, hogy a Szájer-ügy kapcsán, a kormánypárti politikusok stratégiájukkal a szégyenérzet csökkentését akarták elérni. Négy eszközt alkalmaztak hozzá. Elismerték a szégyent, továbbá igyekeztek eloszlatni is azt az empátia segítségével. Ezen túl a politikai közösség elhatárolódott a cselekedettől, illetve lépéseket tettek a politikai tábor megerősítésére a büszkeség és az önhittség (hübrisz) eszközével.
Ezzel szemben a parlamenti ellenzéki politikusok inkább a szégyenérzet és a hozzá kapcsolódó bűntudat növelését akarták elérni. Három stratégiát alkalmaztak erre: megszégyenítő és a bűntudatkeltő beszédmódot alkalmaztak, szekunder szégyen fejeztek ki annak kapcsán, hogy Szájer József az egész magyar politikai közösségre szégyent hozott, majd nagyképűséggel, arroganciával vádolták Szájer pártját, a Fideszt.
A tanulmány érdeme, hogy interdiszciplináris módszertanával új megközelítéssel elemzi az érzelmek jelenlétét a politikában. Ezen túl esettanulmánya segítségével rámutatott a magyarországi kormánypárt és az ellenzéki pártok eltérő szégyenkezelési stratégiájára. Továbbá arra, hogy a szégyen a politikában gyakran összefonódik más öntudatos morális érzelmekkel: a Szájer József botránya körüli politikai vitában a szégyen és a bűntudat érzése fonódott össze.
A cikk a Political Research Exchange című folyóiratban jelent meg. A teljes tanulmány az alábbi linken érhető el.
Lovász Dorottya blogbejegyzése